„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Lázár Balázs: A magyar nemesi felkelés 1809. évi szabályzatai
LÁZÁR BALÁZS A MAGYAR NEMESI FELKELÉS 1809. ÉVI SZABÁLYZATAI A nyelvújítás és nemzeti ébredés kora a magyar katonai nyelv fejlődésében is komoly változásokat hozott. A korábbi évszázadok egy-egy nagy fellángolásával szemben, — itt elsősorban Zrínyi Miklós hadtudományi munkásságára gondolhatunk — e korszakban már megjelent egy valamelyest kiforrott magyar katonai szókincs. Ez a fejlődés az 1792 és 1815 között szinte folyamatosan zajló forradalmi, majd később napóleoni háborúk időszakában óriási lendületet kapott. Ismét hadtudományi művek születtek magyar nyelven,1 a gyarapodó számú hírlapok hadműveleti tudósításokat közöltek a háborúról és katonáskodásról az addig szinte teljes mértékben idegen nyelven (elsősorban németül és némileg franciául) beszélő és gondolkodó hazai közvélemény lassan kezdett megbarátkozni a magyar szakkifejezésekkel is. A magyar katonai nyelv „nagykorúvá válását" a reformkor, majd a dualizmus korszaka zárta le, de a nemesi felkelés 1809. évi szabályzatai is egy nagy lépést jelentettek ez irányban. E szabályzatok ugyanis bebizonyították, hogy már a magyar nyelv is alkalmas aprólékos előírások és bonyolult manőverek leírására, és nem csupán német szavak magyar ragozású alakjaiból áll. Ebben az időszakban a császári-királyi hadsereg is mindössze 1749 óta rendelkezett hivatalos, német nyelvű szabályzattal. Korábban némely ügybuzgóbb ezredtulajdonos összeállíttatott alakulata számára különféle írott regulákat, de az egész hadseregre vonatkozóan ilyen előírások nem léteztek. „A gyakorlótereken többé nem zsongította babiloni hangzavar fülünket. A német vezényszó varázserővel bírt: a szlávok, a magyarok, az olaszok és a vallonok teljes mértékig hozzászoktak ehhez, úgy mintha anyanyelvükön kapnák az utasításokat."1 2 E szavakkal fejezte ki lelkesedését egy fiatal császári tiszt az 1750-es évek elején, amikor a csehországi gyakorlótereken a fehér kabátos gyalogság a hadgyakorlatok alkalmával bemutatta jártasságát az új, porosz jellegű szisztémában. Ez az idézet árulkodó a magyar nyelv korábbi jelenlétével kapcsolatban. Valószínűsíti, hogy az 1740-es évek végének egységesítő törekvései előtt a magyar kiegészítésű ezredek magyar tisztjei gyakran alighanem anyanyelvükön utasították katonáikat, ahogy a németek, csehek és olaszok az övéiket. Árulkodó továbbá más szempontból is: a német nyelvű vezényszavak megkövetelése a császári-királyi hadseregben nem, vagy nem elsősorban a tudatos németesítés vagy a magyarsággal szembeni — divatos kifejezéssel szólva — diszkrimináció szándékával történt. Alapvetően praktikus okok, a haderő egysége, a tisztek és kiképzők feladatainak megkönnyítése, a poroszok ellen vívott háborúk 1 Erre nézve: elsősorban Szekér Joachim és Jakkó László művei. A korszak magyar katonai nyelvének általános fejlődésére: Markó, 1959. 2 DUFFY, 2003.120. 63
