„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Hahner Péter: Európa 1809-ben

Franciák Magyarországon, 1809 haragos levelet írt az alkirálynak, azt tanácsolva neki, hogy kérjen segítséget Murat-tól, Nápoly királyától. Napóleon sógora, Joachim Murat viszont rendkívül kínosnak érezte, hogy alattvalói előtt a király, Napóleon előtt az alkirály szerepét kell eljátszania. A császár rendszeresen megalázta őt leveleiben, leteremtette azért, mert tisztelet­ben részesítette Szent Januáriuszt, Nápoly védőszentjét, mert kegyelmet adott a politikai száműzötteknek, s mert megünnepeltette Capri szigetének elfoglalását. Murat ebből a háborúból kimaradt, s amikor Napóleon felszólította, hogy nyo­muljon be Rómába, húzta az időt, hogy ne idegenítse el magától az itáliai katoli­kusokat. Napóleon egyre kevésbé bízott meg benne, mert emlékezett rá, hogy Fouché és Talleyrand fél éve azt fontolgatta, hogy a császár halála esetén Murat léphetne a helyére.1 Itália vezető rétegei nem voltak elragadtatva a francia uralomtól, de nem kí­vánták felváltani azt osztrák uralommal sem. Egyelőre VII. Pius pápára figyel­tek, akinek éppen ekkoriban éleződött ki a konfliktusa Napóleonnal. Mivel a pápa nem volt hajlandó megszakítani a kapcsolatokat Nagy-Britanniával, 1808 elején francia csapatok szállták meg államát, 1809. május 17-én pedig, pár nap­pal az asperni csata előtt egy császári dekrétummal hozzácsatolták azt Francia- országhoz. A pápa erre kiközösítette a császárt, s várta a megtorlást. A Schönnbrunnban erőt gyűjtő Napóleon tehát nem csak legyőzött volt, de kiátko­zott is. Chateaubriand így fogalmazott: „Fia Spanyolország igazságtalan invá­ziója talpra állította Bonaparte ellen a politikai világot, Róma méltatlan megszál­lása szembefordította vele az erkölcsi világot. A legcsekélyebb haszon nélkül, mintha örömmel tenné, úgy idegenítette el magától a népeket és az oltárokat, embert és Istent."1 2 Ha Napóleon nyugatra fordította a figyelmét, közvetlen közelében a tiroli felkelés jelentett fenyegetést. Tirolt az 1805. évi pozsonyi béke Bajorországhoz csatolta, 1809 tavaszán azonban népfelkelés fogadta a tartományba felszabadító­ként benyomuló osztrák katonákat. Andreas Hofer fogadós vezetésével a tiroli- ak követték a spanyolok példáját, és véres gerillaháborúval nehezítették meg a bajor és francia haderők visszavonulását. Innsbruckban Kinkel tábornok kapitu­lációra kényszerült, a város felmentésére érkező francia hadsereget bekerítették, s kénytelen volt letenni a fegyvert. A tiroliak már a szomszédos tartomány, Vorarlberg felszabadítására készülődtek. A német államokban a francia császárság nacionalizmusa ekkorra már fel- lobbantotta a német nacionalizmust. Fichte a berlini egyetemen tartott 1807. évi és 1808. évi előadásaiban a modern hazafiasság eszméit hirdette. Még a mérsé­kelt Friedrich Gentz is azt hangoztatta, hogy törvényesnek tekinthető az a gyil­kosság, amelynek Európa zsarnoka lenne az áldozata. Nem csoda, hogy pár 1 Tulard, 1999. 271-275. 2 Chateaubriand, 1997.1221. 56

Next

/
Thumbnails
Contents