„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Farkas Gábor: A schönbrunni kiáltvány székesfehérvári fogadtatása, 1809 (1811)
Franciák Magyarországon, 1809 tok által felszabaduló Balkán népeinek csatlakozásával teremthető meg. Más entellektüelek is vallották, hogy a magyarországi társadalmi elmaradottság tovább nem tartható, mert az előbb-utóbb nemzeti tragédiába sodorja a nemzetet.7 A franciák közeledésének hírére a magyar birtokos nemesség egy tagja, Berzeviczy Gergely (a Martinovics-kör tagja) kidolgozta a magyar alkotmányos monarchia tervezetét, amelyben új államjogi berendezkedést vázolt fel, ami közjogi alapot szolgáltatott az átalakuló ország struktúrájának. Fontos eleme (az ország lakosságának többségét alkotó) jobbágyosztály társadalmi és gazdasági felszabadítása, a paraszti osztály beemelése a politizáló rétegek közé. Az országgyűlés alsóházába paraszti képviselők kerüljenek be.8 Felsőbükki Nagy Pál tanításának lényege; a magyar nacionalista identitástudat neveli ki a magyar polgárságot, a harmadik rendet, amely túl lépve a rendi korlátokon a nemzetet az európai művelődéshez vezeti. A reformellenzék tudatában volt, hogy Magyarország a saját erejéből nem tud szabadulni az udvari kamarilla karmaiból. Az országot vallási, nemzetiségi, társadalmi széttagoltság teszi cselekvőképtelenné, és ez a struktúra biztosította az osztrák impérium fennmaradását. Csakis idegen beavatkozás segítségével lehet véget vetni az osztrák uralomnak, külföldi hatalom zabolázhatja meg a Bécshez kötődő magyarországi kiváltságos rétegeket. A nemzetállamot megalkotni törekvő csoportok a francia hadsereg osztrákok elleni sikeres hadműveleteiben vélték megvalósulni terveiket. Már 1798-ban, amikor Napóleon hadai az itáliai hadjáratai befejezése után a magyar határokon álltak, az udvari körök meggyőződése volt, hogy az ország csatlakozik a franciákhoz. Az itáliai alkirály 1809. június elején csapataival Magyarország nyugati és déli területeit megszállta, győztes csatában (Wagram, július 5-6.) tönkre verte az osztrák hadsereget. A fegyverszünettel, majd a schönnbrunni béke (október 14.) megalázó feltételeinek teljesítésével Ausztria nagyhatalmi állásának vége lett. Európában úgy tűnt, hogy a békével Ausztria sorsa megpecsételődött, és közép-európai hegemóniájának vége.9 Finis Austriae. A magyar függetlenségről folytatott agitációt Narbonne, Győr várának parancsnoka, sőt a magyaróvári béketárgyalások sikertelensége láttán, szeptember 14-én maga Napóleon érvelt Ferenc császárnál a magyar függetlenség megteremtésének lehetőségéről. Tény, hogy a birodalom súlypontja a béke megkötése után a keleti tartományokra, köztük Magyarországra tolódott. Az udvari körök azonban elgáncsolták még a magyarországi látszat-önállóságra épülő politikát is, mert abban a teljes függetlenség megteremtését látták teljesülni. Látnivaló volt, hogy a kormányzat természetes ellensége a magyar önállósági gondolatnak, mert a történelmi múlt ékes bizonyítéka, hogy a Habsburg birodalom létéhez szükséges a magyar királyság Bécsnek alárendelt, függő hely7 Hóman-Szekfű, 1939.107. 8 MARCZALI, 1933.16. 9 Mo. tört., 1980.463. 48
