„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815 ben a Färöer-szigetek, Izland és Grönland a dán uralkodó fennhatósága alatt maradt, sőt Poroszország a Lauenburg Hercegséget is átengedte.) Ám Bonaparte Napoléon, megszökve az egyetlen felségterületének meghagyott Földközi tengeri Elba szigetéről, száműzetése színhelyéről, 900 fős kíséretével 1815. március 1-jén Cannes-nál partra lépett, és március 20-án már vissza is érkezett Párizsba. Lemondását semmisnek tekintve, meghagyott császári címére hivatkozva, megkezdődött száznapos ráadás uralma, ezért újabb hadjáratot kellett kezdeményeznie a már győztes, 1814. október 1. óta Bécsben konfe- renciázó osztrák, orosz, porosz, angol koalíciónak. Ez március 25-én sietve megújította elszántságát, hogy a törvényen kívül helyezett Bonaparte ellen azonnal ismét fegyveresen lép fel. Az angol (-skót-ír), hannoveri, holland, porosz és orosz csapatok mellett megint jelentős Habsburg-fegyveres szállt hadba, köztük sok magyarországi is. Ezek azonnal a Rajna menti és itáliai határtérségbe vonultak. A hadiesemények azonban ezúttal annak függvényében bontakoztak ki, hogy hadaival maga Napóleon az angolok és poroszok ellen Belgiumba indult. Waterloo mellett 1815. június 18-án véglegesen vereséget szenvedett, három nap múlva pedig újólag lemondott. Az újra francia felségterületre bevonuló ellenséges, így császári-királyi haderő, benne nagy létszámú magyarországi katonaság menetcélja ismét Párizs volt. A francia főváros július 3-án megint kapitulált, megkezdődött az ideiglenes megszállás. A magyar teljesítmény elismerését jelentette, hogy a foglyul ejtett francia császárt újabb száműzetése színhelyére szállítását megelőzően, tengerparti behajózásra, császári-királyi huszárok kísérhették. Kitekintés Az ezúttal már egyenesen a távoli Atlanti óceánbeli magányos Szent Ilona szigetre száműzött Bonaparte Napoléon helyett az uralkodást újra átvett XVIII. Lajos 1815. november 15-én aláírta a második párizsi békét is. Ez királyságát immár óriási kárpótlásra is kötelezte, miközben elvesztette Saarlouist, Saar- brückent és a maradék Savoyát is. Ugyanis ezúttal már egyenesen az 1789-es határokat állították helyre. Másrészről az 1815. június 9-ig a bécsi kongresszuson folytatott tárgyalások eredményeként Ausztria császára a korábbi koalíciós háborúkban átengedni kényszerült területei javát visszatagolhatta birodalmába. Csupán Belgiumról (a korábbi Osztrák-Németalföldről), elő-ausztriai szétszórtan fekvő kisebb területeiről és Galícia egy részéről kellett végleg lemondania. Ezzel szemben a szent szövetségi rendezés életbeléptéig, 1818-ig érvényben maradt a franciaországi megszállásban való részvétele, a császári-királyi hadak jelentős magyarországi kontingensével. Ugyanakkor a szintén megszállt és három új kantonnal kiegészült 33
