„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Franciák Magyarországon, 1809 Svájcból a császári-királyi hadak „az örök időkre" szóló semleges szövetségi állam kinyilvánítását követően kivonultak. Maga az I. Ferenc, I. Sándor és III. Frigyes Vilmos által 1815. szeptember 26- án megkötött Szent Szövetség, amelyhez még az évben III. György, majd 1818- ban XVIII. Lajos is csatlakozott, a forradalomellenes uralkodói szolidaritás („egyazon keresztény nemzet tagjaiként" való megnevezés) ellenére ugyancsak csorbította az Ausztriai Császárság tekintélyét. A közös kül- és védelmi politika érdekében már 1815. június 8-án, a bécsi kongresszuson létrehozott új Német Szövetségnek a császár ugyanúgy csak korábbi német-római birodalmi felségterületeivel lehetett a tagja, mint más uralkodók. Vagyis magyar, lengyel, olasz királyi és egyéb külső tartományai ugyanúgy kívül maradtak, mint a porosz király esetében a porosz és lengyel felségterületek. A Salzburg Tartományt megtartó császárral szemben az erősítette helyzetét, hogy a porosz felségterület megnőtt a korábbi svéd Pomerániával, a Szász Királyságtól elcsatolt és a Rajna mentén bekebelezett jelentős területekkel. Viszont kettőjükhöz hasonlóan Hannover uraként az angol, Holstein hercegeként a dán, Luxemburg nagyhercegeként a holland király azonos jogokat nyert a harmincöt államból és négy szabadvárosból álló szövetségi közösségben. Az elszakadt korábbi Osztrák-Németalföld (Belgium) önállóságát megszüntetve, egyesítették azt az Egyesült Németalföldi Tartományokkal, új királyságot létrehozva. Az itáliai területrendezés során ugyancsak tudomásul kellett vennie a császárnak, hogy közvetlen uralma alatt csak a Lombard-Velencei Királyság marad, bár rokonai uralkodhatnak a Toszkánai Nagyhercegségben (az uralkodóházbeli III. Ferdinánd), a Pármai-Piacenzai Egyesített Hercegségben (Mária Lujza, I. Napóleon felesége) és a Modenái Hercegségben (az estei oldalágból IV. Ferenc). A Savoyai-ház a Genovával és Savoyával bővült Piemonti (a korábbi Szárd) Királyságban, a Bourbon-ház a Nápolyi-Szicíliai Kettős Királyságban, a mindenkori pápa az Egyházi Államban gyakorolja a hatalmat, sőt a szerény kiterjedésű Luccai Hercegség is különálló maradt. Az európai döntés a továbbiakban fenntartotta a lengyel-litván államnak az orosz, porosz és osztrák hatalom közti területi felosztását, míg Krakkót szabad városállamnak nyilvánították. Ugyanakkor Norvégiát ismételten a Dán Királyságtól a Svéd Királysághoz csatolt területnek minősítették, mivel Oroszország megtarthatta a Svédországtól elhódított Finnországot. A spanyol trónra visszatérhetett VII. Ferdinánd Bourbon (Borbón) házbeli uralkodó, míg a portugál uralkodócsalád tagjai még évekig brazíliai önkéntes száműzetésükben maradtak. Az európai uralkodók hatalmi megállapodása számos területi döntés esetében lakossági helyi megmozdulást eredményezett. Ez újabb nagyhatalmi döntéshez vezetett. A troppaui kongresszuson 1818. december 8-án elfogadott nyi34
