„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815

Franciák Magyarországon, 1809

dó fivéreként, jelentéseiben János főherceg kezdettől a magyar nemesi felkelést okolta, az uralkodó másik fivére, József főherceg éppen ellentétesen, a tapasztalatlan magyar nemesi felkelők helytállását emelte ki nádorként készített beszámolóiban. I. Ferenc ausztriai császár-magyar király végül a harmadik fivér, a hadak legfőbb és jól képzett parancsnoka, a genmeralissimus Károly főherceg szavait kényszerült elfogadni: „János főhercegnél hiányzik a szükséges határozottság, hogy kicsinyes mellékkörülményeket feláldozzon az adott hadvezéri parancsok gyors és feltétlen követése érdekében." A magyar Hunkár Antal emlékirataiból tudjuk, hogy a két fivér, János és József közt még a győri csatavívás szükségessége kérdésében is heves nézetkülönbség volt. Ezért utólag önmagát kellett igazolnia a hadidiadalra törő János főhercegnek, hogy a győzelem nem rajta, hanem magyar nádor fivérén, nem az ő állandó hadseregbeli, hanem József főherceg nemesi felkelő seregeinek helytállásán múlt. Jól jelzi ezt János főhercegnek a csatáról uralkodófivérének készített jelentése: „A felkelőzászlóaljak az első ágyúlövésre elszaladtak, és senki sem volt képes, hogy feltartóztassa őket." Ezzel szemben József főhercegnek ugyancsak uralkdófivérüknek megküldött beszámolója így szólt: „Hosszú ideig rendíthetetlenül álltunk az ellenséges ágyútűzben, amelyet részünkről csak egyetlen lovasüteg viszonozhatott." Az uralkodónak az 1809-es nemesi felkeléssel kapcsolatosan a nádorhoz intézett értékelő megnyilatkozása végül így szólt: „Őfelsége elégedettségét és jóindulatát nyílvánítja a csapattest gyors felállításáért, minden csapat jó magatartásáért, a rendért és nyugalomért, a szabályszerű, felbomlásnélküli elvonulásért."

Az 1809. október 14-i bécsi vagy más néven schönbrunni békekötés egyébként minden korábbinál jelentősebb területlemondásokra kényszerítette I. Ferenc császárt. Át kellett neki engednie Felső-Karinthiát, Krajnát, Görzöt, Friault, Triesztet, Fiúmét, a katonai határőrvidék likkai, ottocsáni, ogulini, szluini és két horvát báni ezredkerületét, amelyhez I. Napóleon Dalmácia egy korábban elszakított részét is csatolta. Ezzel megalkotta a vazallus Itáliai Királyság útján, ottani alkirálya által kormányzandó Francia-Illíria (Provinces Illyriennes) leány-vazal- lusállamot. Ugyanakkor I. Ferencnek a lengyelországi területosztozkodások alkalmával korábban megszerzett nyugat-galíciai területeket és Krakkót a Varsói Nagyhercegség, míg németföldön Salzburg Tartományt és az Inn Kerületet Bajorország részére kellett átengednie.

Francia-orosz háború

E háború következményeként is 1812-ben magyar szempontból minden korábbival ellentétes hadra kelésre került sor. I. Ferenc ausztriai császár már 1810-ben arra kényszerült, hogy Mária Lujza nevű leányát összeházasítsa a gyermektelen házasság miatt elvált és immár a gazdag Habsburg-gyermekáldásban remény30