„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán azokat fogják el és küldjék a Duna és a Vág között elhelyezett táborba.64 A megyében 69 ilyen katona találtatott, 63 gyalogos és hat lovas; egyébként valamennyien önként jelentkeztek, amint behívták őket. Sorsukról a július 4-én tartott közgyűlés döntött: két nap múlva útnak indították őket Komárom alá Kórody Mihály hadnagy felvigyázása alatt. Természetesen nem lehettek valami kiváló katonák (ezt a szökésük ténye már önmagában is bizonyítja), mégis szinte a burleszk felé hajlik az a jelenet, amelyet Kórody Mihálynak a még aznap Ároktőről írott levele65 örökített meg: „Ernődre való bemenetelünkkor reánk jött nagy záporeső miatt minden legény azon lévén, hogy mentül hamarébb elbújhasson, kisgyőri Szentgyörgyi András patron táskáját, abrakos tarisznyáját, lóvakaróját, futrás kötelét és kantárját azon szekéren hagyta, amellyen hozattatott, s ez a vele lévő ember által sem vétettetvén észre, a megírt szerszáma mind visszavitetett. Következendő tegnapi napon, amidőn a második statiót jöttük volna, az vámosi Demeter András lovának hirtelen tályogja támadott, mely azt, rajta segíteni nem lehetvén, egynéhány órák alatt azonnal megölte. Ezen bajok mellett a katonaság vakmerő zabolátlanságával annyira nem lehet bírni, hogy még eddig kevés falut hagyhattunk hátra, ahol csak valami erőszakos excessust nem tettek volna. Nem tudom, mit kelletik vélek cselekednem, amíg a nemes sereghez eljuthatunk." Nem lenne persze igazságos pusztán a hazaszököttek viselkedése alapján megítélni az inszurgenseket, már csak azért sem, mert egészen más kép körvonalazódik róluk más források alapján. Fentebb már utaltam arra, hogy a Borsod vármegye által kiállított felkelők közül csak a lovasok vettek részt a győri csatában, majd táboroztak Komárom alatt (ahová később a gyalogosok is megérkeztek). Ezekről a lovasokról kapitányuknak, Dessewffy Tamásnak a július 7-én kelt levele66 tájékoztat: „Tekintetes nemes vármegye! Régen igyekeztem volna kötelességemhez képest a tekintetes nemes vármegyét a vezérlésemre bízott nemes lovas sereg állapotjárul tudósítani, de katonai foglalatosságaim és az nagy 's gyakorta való szolgálat, kivált az elő vigyázatokon, mely miatt még csak az execírozásra sem nyerhettünk kötszernél több üdőt, teljes lehetetlenné tették, annyival is inkább, hogy darab üdőtül fogva két tisztségnek a szolgálatát kell vinnem. Századunk a nemes regementnek három hevesi századjával öszvekapcsolva, múlt holnapnak 13-án az hadi sereghez beérkezett kirendelt helyére Szentiván- ban. Másnap, úgymint 14-én Győr alatt az ellenséggel megütköztünk, az hol is azon szomorú történetünk esett, hogy népünknek nagy része több nemes vármegyék seregeivel 's reguláris katonaság osztalékjaival együtt megszaladt. Ezen 64 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1553. sz. 65 BAZML IV. 503. sz. n. 66 BAZML IV. 501/a. 1809. évi jegyzőkönyv, 1853. sz. és BAZML IV/e. 1853. sz. 185