„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Franciák Magyarországon, 1809

csatában elesett századunkbul egy vitéz és hat ló. Bekötésre való sebet [kapott] két ember és három ló. Az egész regement vesztett holtakban négy káplárt és 20 lovat, sebesekben négy vitézt és 29 lovat. Ez ámbár oly állapot magában, hogy becsületét szerető elöljárónak százszori halálnál keservesebb, mindazonáltal minden környülállásokat öszvevévén, kéntelen vagyok megvallani, hogy némely részben lehet menteni népünk vétségét. Ugyanis Pestrül három statióval kénteleníttettünk Szentivánba marsolni, az hol az beérkezésünk napján etetés nélkül nyeregben egész éjszaka vigyázaton lennünk, másnap pedig azon két nap etetlen lovakon ütköznünk kellett. Egyébiránt kardjainkat az sebes, nyakra-főre való marsolásban köszörülni nem győzvén, nagyobb részént életlenek voltak 's patronunkban sem volt elég provisio és így ezen készülettel esett, hogy ezen új sereg, mely természetesen még a szoros katonai regulához nem szokott, ellenséget sohasem látott, minekutánna az ellenség kemény ágyúzását vagy három óráig állotta 's némelly reguláris osztalékok, melyek legislegelőször megszalad- tanak, magokat reá vetették volna, elszélledett, sőt némely része éppen hazament. [...]

Az ütközetet követő napon, úgymint június 15-én több nemes vármegyék seregeivel együtt táborba szállíttattunk, az hol a feljebb említett szolgálatiul elmaradott kis üdőnket leginkább az regement belső rendjének béhozására fordítjuk.

De éppen ezen sok strapatiónak tulajdoníthatjuk, hogy a' ló ispitályban 47 szolgálatra alkalmatlan, beteg lovunk van.

Múlt holnapnak 26-kán elővigyázaton lévő, a borsodi és egy hevesi szá- zadbul álló és 148 ember számot tévő osztályunkat az ellenség 5 századdal megtámadta, de vitézeink által visszaverettetett. Ezen alkalmatossággal ezredes főhadnagyunk, báró Orczy keresztül lövetett, ámbár nem halálosan, azonkívül sebbe esett 2 ember, 4 ló, századunkbul 2 ló. Az ellenség részéről nem tudatik a veszteség, éppen egy generalis találtatott az ütközet után negyed nappal a csata piaczon, a búzákban [...]

De külömben is kéntelen vagyok a tiszt urakrul azon bizonyságot tenni, hogy minden tekintetben kötelességeket véghez viszik, az ellenség előtt pedig mint igaz katonák viselik magokat [...]

Költ komáromi táborban, Szent Jakab havának 7-ik napján, 1809-ben."

Természetesen nem biztos, hogy el lehet várni egy, az eseményekben közvetlenül érintett tiszttől az elfogulatlanságot. Viszont azt sincs okunk feltételezni, hogy az általa leírtak nem fedik valóságot. Azaz a levél arra bizonyíték, hogy ha megfelelően ki lettek volna képezve és fel lettek volna szerelve, a felkelő nemesség csapatai talán nem esélytelenül vehették volna fel a küzdelmet a korszak legmodernebb hadseregével.

186