„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán királynak a felkelést meghirdető levelével — a második szemle idejét úgy határozta meg, hogy annak május folyamán végbe kell mennie. A közgyűlés ennek megfelelően a szemle kezdőpontját május 15-re tette. Közben megérkezett gróf Hadik András kerületi generális levele is, amelyben tudomására hozta a megyének, hogy a Tiszán inneni kerület hadainak „öszvehúzatására" a Miskolc és Eger közötti területet jelölte ki, azaz itt kellett összevonni, mustrálni és gyakorlatoz- tatni azt a két lovas és hat gyalogos ezredet, amelyet a kerület állított ki. Ennek határidejéül is május 15-ét tették, ami azt jelenti, hogy egyszerre kellett elvégezni a borsodi hadak szemléjét és a kerület teljes seregének az általános mustráját. A megye azonnal elkészítette a csapatok letelepítésének tervét: eszerint a borsodi lovas századot Csáton, a más megyebeli lovasokat Csát környékén kívánták elhelyezni, a gyaloghadak helyéül pedig Kövesdet, Szentistvánt, Szihal- mot és Keresztest jelölték ki. A tervezetről azonnal tájékoztatták Hadik András altábornagyot is.52 A törvényben foglaltak szerint a mustrát hadi gyakorlásnak kellett követnie, tehát a csapotoknak várhatóan hosszabb időt kellett eltölteniük a megye területén. Ez a tény újabb komoly terheket rótt a lustralis deputatióra, hiszen körülbelül 10 000 ember és 3000 ló ellátásáról kellett gondoskodnia. A felkelők túlnyomó többsége ugyanis „sumptibus cassae", azaz a pénztár költségén vonult hadba: ők a második mustra napjától, gyakorlatilag a mustra helyszínén való megjelenésüktől kezdve zsoldot kaptak, amelyből az élelmüket beszerezhették. Meg kellett tehát szervezni, hogy legyen elegendő hús, kenyér, széna és zab a csapatösszevonás helyszínein. A vármegyének pedig el kellett kezdeni folyósítani a zsoldot egyelőre a saját pénzéből, annak reményében, hogy az arra fordított összeget a concurrentionalis cassa majd valamikor megtéríti. A május 8-án tartott közgyűlés határozott a mustra helyére való indulásról is: eszerint május 13-án délre kellett a seregnek Miskolcra érkeznie, hogy másnap estére Csáton, illetve Kövesden lehessen. Hogy ténylegesen hogyan is történt a megérkezés a mustra helyszínére, arról Dessewffy kapitány június 2-án kelt jelentése tájékoztat. Eszerint május 9-én 14 legény „állt össze" — azaz jelent meg a kijelölt helyen —, a számuk három nap múlva már 25 fő volt, az egész lovas svadrony pedig (151 közvitéz, 15 káplár, három strázsamester és a tisztek) május 15-től kapták a lénungot, s végre a közvitézek száma május 20-án emelkedett 173 főre. Ezek zsoldja a június 2-án történt kivonulásig 1156 forintot és 28 krajcárt tett ki, amely összegnek egy részét a kapitány a saját zsebéből fizette ki, hiszen a számla benyújtásának az időpontjában még több, mint 60 forint követelése volt a vármegyével szemben.53 A gyalogos ezredekről nem maradt fenn ilyen kimutatás, de valószínű, hogy hasonlóan zajlott azok összevonása is. A Tiszán inneni kerület többi vármegyéjének lovas és gyalogos csapatai egyszerre érkeztek meg a számukra kijelölt helyszínekre. 52 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1149. sz. 53 BAZML IV. 508/b. sz. n. 181
