„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Franciák Magyarországon, 1809 A vármegye május 10-én tette meg az első intézkedéseket az ellátás megszervezésére. Limitálták a hús árát: fontját 11 V2 krajcárban állapították meg, s egyúttal napi fél krajcárral megemelték a legénység zsoldját is arra az időre, amíg a megye területén tartózkodnak, éppen a hús árára való tekintettel. A szolgabírók kötelességévé tették, hogy gondoskodjanak arról: elegendő mennyiségű hús álljon rendelkezésre. Nem lehetett azonban jó az ellátás, mert a május 18-án, Csáton már 12 krajcárra emelte a kisgyűlés egy font hús árát és megbízta az alispánt, hogy gondoskodjon olyan személyekről, akik el tudják látni a csapatokat. Május 25-én jelentette az alispán, hogy megtörtént az intézkedés: a „megyebeli zsidó község szólíttatott meg" az ügyben és a zsidók el is vállalták, hogy két héten keresztül gondoskodnak napi 600 személy részére hús kiméréséről, de kérnek rá 2000 forint kölcsönt a vármegyétől. Ezzel nem maradt olyan terület, ahol ne lett volna biztosítva az ellátás: a Szentistvánon és Tardon letelepített csapatokat Csát, Ároktő, Tarján, Keszi, Szederkény és Palkonya községek lakossága látta el élelmiszerrel, a Kövesden és Keresztesen állomásozókat a megyebeli zsidók, a Noszvajra és Bogácsra telepített felkelőket pedig Miskolc, Csaba, Nyék és Hejőkeresztúr lakossága, illetve a görög kompánia.54 A seregek váratlanul gyors elvonulása azonban csaknem veszteségessé tette a zsidók üzletét, ezért a június 5-én tartott közgyűlés határozata szerint megengedte nekik a vármegye, hogy a megmaradt 20 marhájukat fontonként 13 krajcárjával kimérjék — egyúttal persze megbízta a szolgabírákat is azzal, hogy ügyeljenek, nehogy több marhát mérjenek ki a zsidók ezen az áron.55 A május 18-án tartott csáti kisgyűlés azt is elrendelte, hogy a szolgabírák serkentsék a miskolciakat és a Miskolc környékén lakókat főzelék és egyéb élelmiszer szállítására. Mivel már korábban jelentette az illetékes főszolgabíró, hogy a kövesdi magazinumban nincsen elég kenyér, a vármegye az intézkedést a permanens commissióra bízta, amely elfogadta a „Miskólczon lakó Samu zsidó" — Jakab Sámuel — ajánlkozását, hogy annyi gabonát fog szállítani, amennyire szükség lesz. Vásároltak is tőle rögtön 180 köböl búzát, köblét 11 forint 35 krajcárral számolva, s átadták az egészet a miskolci pékeknek, akiknek 27 krajcárt járt egy köböl kisütése után, s ezenfelül minden 10 köböl után egy öl fát is kaptak a diósgyőri koronauradalomtól. Május 27-ig 6300 kenyeret sütöttek ki. A hadaknak a vártnál korábban történt kivonulása miatt azonban a kenyér egy része a vármegye nyakán maradt; nem is tudtak egyebet tenni, mint hogy rábízták a commissióra, igyekezzék mennél kisebb veszteséggel túladni rajta.56 Borral a környékbeli fogadókból látták el magukat a felkelő hadak. A tisztek május 24-én beadvánnyal fordultak a vármegyéhez, amelyben azt panaszolták, hogy a kövesdi fogadóban hirtelen felment a bor ára, s amit mérnek, az is seprős, rossz és néha fél meszellyel is kevesebb a kelleténél. A közgyűlés elrendelte 54 BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1156,1166. és 1220. sz. 55 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1421. sz. 55 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1154. és 1395. sz. és BAZML 508/b. sz. n. 182
