„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Franciák Magyarországon, 1809 teni, illetve saját költségükön szerelik fel és tartják el magukat. Akiknek a jövedelme pedig nem éri el az 1000 forintot, azokat mindennel a concurrentionalis cassa látja majd el. — Először is nézzük meg tehát, hogy mi volt ez a pénztár és hogyan használhatta fel a vármegye? A törvény abban a szellemben, hogy a tehetősebb nemesek segítsék szegényebb társaikat, előírta a jövedelem utáni adózást, mégpedig olyan módon, hogy mindenki éves jövedelmének — amelyet saját maga vallott be — a hatod részét tartozott befizetni ebbe a pénztárba. Az így beszedett összeg neve subsidionalis summa volt. Az ennek az adónak a kivetésére vonatkozó táblázatot a június 7-én tartott közgyűlésen adták be;45 érdemes legalább kivonatosan megismerni, mert segítségével képet kaphatunk Borsod vármegye felkelésre kötelezett nemeseinek a vagyoni helyzetéről. Eszerint a megyebeli nemesség évi jövedelme valamivel meghaladta az egymillió forintot. Ennek az összegnek a pénztárba befizetendő hatod része pontosan 185 887 rénes forint és 31 krajcár volt. Ebből az összegből azonban le kell vonni az azokra kivetett pénzt, akik személyesen vonultak be, mégpedig a következő bontásban: a 35 fő 3000 forint fölötti jövedelemmel rendelkező után fizetendő 16 684 forintot és 38 krajcárt, a hat fő lovasként felkelő, 2000-3000 forint közötti jövedelemmel rendelkező után fizetendő 2072 forintot és 4 krajcárt, a négy fő lovasként felkelő, 1000-2000 forint közötti jövedelemmel rendelkező után fizetendő 746 forintot és 41 krajcárt; a saját költségén és gyalogosként felkelő 26 fő után fizetendő 3684 forintot és 27 krajcárt; végül a pénztár költségén és gyalogosként felkelő 1926 fő után fizetendő 9507 forintot és 31 krajcárt. A teljes levonandó összeg tehát 32 695 forint és 21 krajcár, s eszerint a subsidionalis summa végösszege 153 192 forint és 10 krajcár. Több tanulsággal is jár ez a táblázat, amelyek közül most csak egyet emelnék ki: a csaknem 2000 szegényebb felkelő nemes éves jövedelme a 60 000 forintot sem érte el, míg a 70 gazdagabb nemesé ennek jóval több, mint a kétszeresére rúgott. Ennek a pénznek a felhasználása azonban nem volt egyszerű: a subsidiumot ugyanis csak az inszurrekció kihirdetése után lehetett kivetni és behajtani. így állhatott elő Borsod vármegyében az a képtelen helyzet, hogy a május 9-én tartott közgyűlés arra kért engedelmet a nádortól, hogy a subsidionalis summa már beszedett fele részét a szükséges vásárlásokra fordíthassa azzal a feltétellel, hogy 45 BAZMLIV. 501 /a. 1809. évi köt. 1307. sz. 178
