„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán majd mint a concurrentionalis cassa saját pénzével számolnak el vele.46 Erre a legjobb esetben is csak június elején kaphatott engedélyt a vármegye, amikor már az egész seregnek felszerelve kellett volna gyakorlatoznia. Valahogyan tehát addig is meg kellett szerezni a szükséges pénzt, s ennek több módja is kínálkozott. Rendelkezésre állt például a vármegye által kezelt insurrectionalis cassa, s ezt gyakran igénybe is vették, azzal a reménnyel, hogy — amint azt a nádor április 14-én kelt levele ígérte — a concurrentionalis cassa majd visszafizeti a belőle felhasznált pénzt. A lustralis deputatio egyik, szám nélküli kimutatása szerint az előkészületek során körülbelül 45 000 forintot vettek ki ebből a pénztárból. A másik pénzforrás a 150 felajánlott lovas felszerelésére kivetett adó volt, amelyet 110 000 forintban állapítottak meg, s mivel a felajánlásokat, amelyeket Károly Ambrus főherceg kért, beletudták ebbe az összegbe, május 1-jéig körülbelül 35 000 forintnak megfelelő készpénz, lószerszám és egyéb felszerelés folyt be ebből az adóból. A fennmaradó összeg behajtására nézve a május 3-án tartott közgyűlés tett rendelést: ez viszont azt jelentette, hogy legfeljebb május második felében állhatott ez a pénz teljes egészében a vármegye rendelkezésére. A következő lehetőség a kölcsön volt, s ezzel már az április 26-án tartott közgyűlésen élt is a vármegye, amikor Ragályi József alispán 12 000 forintot vett föl (mint láttuk, ezt a pénzt vitte magával Bárány Péter Budára, hogy a hadi commissiónál vásároljon). Ragályi alispán a június 9-én tartott közgyűlésen terjesztette a vármegye közönsége elé az addig felvett kölcsönökről készített kimutatást és kérte, hogy a vármegye adjon azokról nyugtát, mert addig a saját nevére és saját aláírásával vette fel a pénzt. A közgyűlés eleget is tette a kérésének.47 Az ehhez a határozati számhoz mellékelt kimutatás szerint az addig kölcsönzött összeg 45 000 forint volt. A legnagyobb tételekkel a miskolci görögök szerepeltek a kimutatásban: Pilta Mihály 17 000, Szonte Tamás és Kovanecz Antal 10 000-10 000 forintot adott a vármegyének. Ebből is látszik, hogy az inszurrek- ció nem keveset köszönhetett a miskolci görög kereskedőknek. Bizonyítja ezt a következő pénzszerzési mód, a hitel is. Az inszurgensek felszereléséhez szükséges anyagok jó részét — a legnagyobb tétellel, a körülbelül 20 000 rőf posztóval együtt — a miskolci görög kereskedők üzleteiben vásárolta meg a vármegye. Az összvásárlás értéke biztosan meghaladta a 100 000 forintot. A lustralis deputatio iratai között egy jelöletlen számla szerint a Stajovics és Dursza cégtől május hónap folyamán 44 568 forint és 45 krajcár értékű posztót vásároltak, s ebből július 12-én még csak 18 000 forint volt kifizetve. A Pilta Mi- hálytól vásárolt áru összértéke 46 589 forintra és 40 krajcárra rúgott: ebből 1810 márciusában is még több, mit 21 000 forint volt a restancia. Szonte Tamástól 5000 forint értékben vásárolt a deputatio, s ez a pénz egy évvel később még egy« BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1152. sz. 47 BAZML IV. 501/e. 1809. évi köt. 1389. sz. 179
