„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Franciák Magyarországon, 1809

Mivel a budai hadi commissiónál csak a felszerelés és az egyenruha modelljét38 lehetett beszerezni, a vármegyére várt az a feladat is, hogy a minta alapján elkészíttesse a szükséges mennyiséget.39 Az április 26-án tartott közgyűlés a lu- stralis deputatiót bízta meg azzal, hogy egyezzen meg a helybeli mesterekkel és határozza meg a munkabért.40 A tárgyalásokon, amelyek május 4-én és május 5- én zajlottak le, a következő céhek, illetve mesterségek képviselői jelentek meg: kötélgyártók, lakatosok, szíjjártók, csizmadiák, kulacsosok, szűcsök, gürtlerek (rézgomb-készítők), gombkötők, miskolci magyar szabók, miskolci német szabók, csabai zsidó szabók, kovácsok, kerékgyártók, zatlerek (nyergesek) és suszterek. (Ahol lehetett, igyekezett olcsóbb megoldásokat találni a vármegye: így például a zsákokat a saját börtönében raboskodó asszonyokkal varratta meg.) Arra nincs adatunk, hogy — a híres tiszafüredi nyeregkészítők kivételével — más megyékben lévő céhekkel vagy mesterekkel is dolgoztatott volna a vármegye, arra viszont van, hogy más vármegyék Miskolcon dolgoztattak.41 Június 9- én került például a közgyűlés elé nemes Bató György kulacsos mester ügye. Vele is május 4-én kötött a deputatio megállapodást, amely szerint egy kulacs elkészítéséért másfél forintot kap. Június 6-ig át is vett tőle a vármegye 1496 darab kulacsot. A maradékot azonban nem akarta elkészíteni, mert mint kiderült, már akkor Abaúj vármegye részére dolgozott, mégpedig „szerfelett való áron".42

A nagyon sok és sürgős munka ellentéteket generált a céheken belül is: legalábbis erre enged következtetni az a levél, amely július 3-án kelt és amelyet a „szegény miskolczi szíjjártók" írtak alá. Azt panaszolták, hogy a céh elöljárósága a gazdagabb és nagyobb hatalmú mesterek között osztotta szét a vármegye által adott munkát, a szegényebbek semmi részt nem kaptak abból. Egyik társuk ezért „le is hunczfutozta" az elöljárókat, s most kérik, hogy a deputatio vegye a

38 Az egyenruha a lovasoknál a következő volt: kék csákó, fehér köpeny, kék mente, dolmány, nadrág, sarkantyús csizma és fekete fátyol nyakravaló. A gyalogosoknál: fekete csákó, szürke ujjas köpeny, kék rékli, lajbli és nadrág, csizma vagy bakancs, fekete fátyol nyakravaló.

39 A lovas és a ló teljes felszerelését, illetve annak árát abból a kimutatásból ismerhetjük meg, amelyet Vadnay Gábor actuarius készített május 2-án a permanens commissio számára. Eszerint a lovas legény öltözete: mente, dolmány, nadrág, lovagló nadrág, mantli zsák, öv, tarsoly, süveg vitézkötéssel, nyakravaló, sipka, köpönyeg, két pár csizma minden készülettel, kulacs, kardszíj, tarsolyszíj, lóding szíjjal és vasvessző; mindezek ára összesen 129 forint és 21 krajcár. A lóra megkí- vántató szerszámok: puszta nyereg, felső és alsó heveder, kengyelszíj és kengyelvas, cövek tartószíjjal, hermetszíj, szügyellő, farmatring, trenszli szár, kötőfék és szár, kantár szárral, zabola és trenszli, lóvakaró és kefe, patkó, lópokróc, zsák, két tarisznya, pisztolytok és cövektok, két futrás kötél és nyeregtakaró bőr; mindezeknek az ára pedig összesen 59 forint és 10 krajcár.

40 Példaképpen néhány munkabér: szíjjártó munka egy lovasra 20 forint és 10 krajcár. Szabó munka egy lovasra: 7 forint és 30 krajcár. Gombkötő munka egy lovasra: 2 forint és 46 krajcár. Szűcs munka egy lovasra: 12 forint. Rézgombos munka egy lovasra: 2 forint. Szabó munka egy gyalogosra: 6 forint és 10 krajcár. A posztószükséglet egyébként egy lovasra 12 Vi rőf, egy gyalogosra pedig 10 V* rőf volt.

41 Lásd például BENE, 1992. 48.

42 BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1395. sz.

176