„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Franciák Magyarországon, 1809

Károlynak a kérvénye, amelyben valamilyen tiszti rangot kért a vármegye közönségétől a következő indokok alapján: a legutóbbi insurrectióban hadnagyi rangot viselt, három és fél éve Ordinarius esküdtje a vármegyének és bár a törvény szerint nincs felkelésre kötelezve, mégis szolgálni kíván. Egyik indokából sem derül ki tehát, hogy jó katona és tiszt lett volna — az 1805. évi inszurrekció ki sem vonult —, mégis megkapta a rangot.

Dessewffy Tamásról, aki a vármegye legmagasabb rangú, Győr alatt és később, a komáromi táborozás idején is valóban harcoló képviselője volt, néhány, a vármegyének küldött levele és jelentése alapján formálhatunk valamilyen képet. Annyi bizonyos, hogy egy kapitánynak már akkor is jobban kellett értenie az adminisztrációhoz, mint bármi máshoz — és az is valószínű, hogy Dessewffyt nem az ilyen irányú képességei tették katonává. Június 2-án nyújtotta be például a zsoldfizetésekről készített számadásait, amelyeket a vármegye megvizsgált és azzal küldött vissza neki, hogy sok bennük a hiányosság. O a vármegye által megszabott határidőre vissza is küldte a kijavított elszámolást egy levél kíséretében, amelyben jól érzékelhető ingerültséggel kijelentette, hogy a katonai feladatok miatt nem ér rá ilyesmivel foglalkozni, ha valami hiányosság maradt még a számadásban, marasztalják csak el: ő megnyugszik benne és egyúttal utasítja az inspektorát, hogy azonnal egyenlítse ki az esetleges tartozásokat.23

Dessewffy július 7-én, Komáromban kelt levelében24 tájékoztatta a vármegyét a győri csatáról és az azután történt eseményekről: a levelet már mint fő- strázsamester írta alá, amivé a nádor nevezte ki a Heves vármegyei báró Orczy Lőrinc megsebesülése után. És ez nem kis dolog, ha tudjuk, mennyire féltékenyen őrizték a vármegyék azt a kiváltságot, hogy a tisztek rangjának a kiállított sereg létszámához kell igazodnia. Láttuk, hogy az egy borsodi svadrony három hevesihez és két gömörihez volt csatolva — igaz, az utóbbiak csak augusztus elejére értek Komárom alá —, tehát mindenképpen hevesinek kellett volna állnia az ezred élén. Nincs okunk mást feltételezni, mint azt, hogy katonai erényeinek köszönhette Dessewffy ezt a megtiszteltetést.

Jóval több probléma volt a gyalogság tisztjeinek a megválasztásával, ami a május 8-án, Miskolcon tartott közgyűlésen zajlott le. A vármegye, mint láttuk, javaslatot tehetett az óbester személyére: erre a tisztségre Szemere Pált vagy Almássy Kristófot javasolták. Főstrázsamestereknek a vármegye közönsége Bay Józsefet és Szemere Lászlót választotta meg. Szemere Lászlónak a főispánhoz benyújtott kérvénye is fennmaradt, amelyben azt kérte, hogy stabális tiszt lehessen a gyalogseregnél. A következőkkel támasztotta alá a kérelmét: 17 éven keresztül volt katona; sokszor megsebesült; jó magaviseletéért a kadétságból főhadnagyi rangra emelték, anélkül, hogy valaki is közbenjárt volna az érdekében; nem adta el főtiszti rangját, ámbátor eladhatta volna; nem idősebb 37 évesnél;

» BAZMLIV. 503. sz. n.

24 BAZML IV. 501/a. 1809. évi jegyzőkönyv, 1853. sz.

172