„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán igen jól beszél magyarul, deákul és németül, de olaszul és oláhul is tud beszélni, ha a szükség úgy kívánja; született magyar és igen régi törzsökből való.25 — Ezek voltak tehát az indokok, amelyek alapján valaki főstrázsamester lehetett a felkelő nemes gyalogseregnél. Balszerencséjére éppen Szemere László volt az, aki nagy kálváriát járt be, amíg elfoglalhatta tiszti rangját, amelyre a közgyűlés megválasztotta. Abból ugyanis, hogy két Szemere szerepelt a nádornak megküldött felterjesztésben, nem kis bonyodalom származott. Összekeverték a két Szemerét, s mivel Almássy Kristóf a lovasságnál kapott rangot, Szemere Pál lett az óbester a gyalogseregnél, akit azonosnak véltek Szemere Lászlóval. Bay megkapta a főstrá- zsamesteri rangot a teljesen borsodiakból álló zászlóaljnál, a fennmaradt négy borsodi századot pedig két gömörivel vonták össze és ennek a zászlóaljnak az élére egy gömöri felkelő nemest állítottak Szemere László helyett. Borsod vármegye azonnal tiltakozott — hirtelen ez lett a legfontosabb ügy az egész felkelésben —, ugyanakkor az ezredtől hátramaradt Szemerét is utasította, hogy térjen vissza az ezredéhez és biztosította, hogy bármi is lesz a dolog vége, továbbra is a vármegyétől kapott rangjának megfelelően fizetik. Az ügy azért volt különösen kényes, mert az egyszer már kinevezett Gömör megyei Fáyt sem lehetett leváltani, hiába tévedett a fővezérkar, hiszen azzal Gömört sértették volna vérig. Végül az lett a megoldás, hogy a négy borsodi századot választották el a gömöriektől és így Szemere László egy nem teljes létszámú zászlóalj főstrázsa- mestere lett.26 A gyalogos tiszteknél egyébként sem volt valami nagy a fegyelmezettség. Rögtön a választást követően három főhadnagy is felmenteni kérte magát, de egyikük kérelmét sem fogadta el a közgyűlés, mivel tulajdon maguk kérésére és nagy létszámú gyűlésben lettek megválasztva. Május 10-én pedig egy Veres János nevű nemes esedezett azért a tiszti rangért, amelyet a két nappal korábbi megválasztásakor „némelly éktelen kifejezések között el nem fogadott".27 Közvetlenül a gyalogsereg elindulása előtt két kapitány is fel akarta magát mentetni, a kérést azonban ekkor sem fogadta el a közgyűlés. Egyiküket, Pogonyi Ferencet, aki felesége betegségére hivatkozva kérte a felmentést, két határozattal is utasította a vármegye, harmadszorra pedig azzal fenyegették meg, hogy vasra verve vitetik a sereg után. Pogonyi akkor sem fogadott szót: elhagyta a vármegyét és Tornanádaskára költözött. Erre aztán végképp betelt a pohár: mivel magát tette méltatlanná a tiszti rangra, leváltották és törvényes eljárást indítottak ellene.28 Pedig a vármegye sokat kedvezett a tisztjeinek. Míg a közrendűek — és eredetileg a tisztek is — csak a második szemlén való megjelenésüktől kapták a 25 BAZMLIV. 503. sz. n. 25 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1227-1232. sz. 22 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1164. sz. 28 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1386,1480. és 1555. sz. 173
