„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán János, Dudinszky János, Szilvássy Sámuel, Szemere László és Vadnay Sámuel.21 (Később Óváry és Szepessy lemondott, helyükre Czikó Mihályt és Tomka Miklóst állította a közgyűlés, s a commissio tagjává választotta még Csiszár Pált is.) A permanens commissio a lustralis deputatióval szorosan együttműködve látta el a feladatait, s elsősorban az inszurgensek felszereléséért, a beszerzésekért volt felelős. A felkelés meghirdetésével a vármegye legsürgetőbb feladatai a következők lettek: a tisztek megválasztása, a sereg felszerelése, a felszereléshez szükséges pénz előteremtése és a második mustra — amely a törvény szerint fegyveres gyakorlatozással is egybe volt kötve — lebonyolítása. A tisztek megválasztása A tisztek személyével azért kell részletesebben foglalkozni, mert olyan szoros volt a kapcsolatuk a lustralis deputatióval, hogy szinte annak tagjai közé számíthatjuk őket; emellett személyükön keresztül kaphatunk valamelyes képet a fegyelmezetlenség és az ösztönös katonai hivatástudat azon furcsa keveredéséről, amely az egész inszurrekciót jellemzi. Ráadásul a tisztek minden dolga szinte becsületbeli ügy volt a vármegyék számára. Maga Károly Ambrus főherceg jelentette be a március 24-én tartott közgyűlésen, hogy őfelsége, Ferenc császár megengedte, hogy a vármegye maga válasz- sza meg a főtiszteket a seregei élére. Az így választható tisztek számának és rangfokozatának a sereg létszámához kellett igazodnia. Ennek megfelelően Borsod vármegye az egy lovas svadronyához választhatott egy kommandáns kapitányt, egy alkapitányt, két főhadnagyot és két alhadnagyot; a tíz kompániát kitevő gyalogsága élére pedig két főstrázsamestert, tíz kapitányt, tíz főhadnagyot és húsz alhadnagyot. Mivel pedig a tíz kompánia felülhaladta a regiment kétharmad részét, ezért az óbester személyére is javaslatot tehetett. A tisztválasztást a nádornak jóvá kellett ugyan hagynia, de a vármegyék a szabadságuk megnyilvánulásnak vették és ennek megfelelően is kezelték azt. A lovassági tisztek megválasztása az április 27-én tartott közgyűlésen történt. A lustralis deputatio a hozzája benyújtott kérvények alapján állított jelölteket, bár nem egy esetben kérvény nélkül is jelölték azt, akit alkalmasnak ítéltek. A százados kapitányi rangra két jelölt volt: Dessewffy Tamás és báró Szepessy János. A közgyűlés Dessewffyt választotta meg és ebbe Szepessy János is belenyugodott; ő lett tehát az alkapitány.22 Kérvényeik — ha egyáltalán kérvényeztek — nem maradtak fenn, ezért nem tudjuk, milyen képességeket éreztek magukban, amelyek alapján elvállalhatták a ranggal járó feladatokat. Fennmaradt viszont a lustralis deputatio iratai között az egyik lovas hadnagynak, Fludich 21 BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1046. sz. 22 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 854. sz. 171
