„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán július 12-én indította útnak a seregét.) A kerület másik lovas ezrede Zemplén, Abaúj, Sáros, Szepes én Ung vármegyék felkelő lovasaiból állt. A kerület teljes gyalogserege hat ezredből állt, amelyből kettő — a 12. és a 16. számú — a borsodiaké volt. A kerületi parancsnok gróf Hadik András altábornagy lett, dandárparancsnokokká pedig Hertelendy Gábor, Splényi Gábor és Luzsénszky József tábornokokat nevezték ki.16 Az események felgyorsulása Az eddigiekből is kitűnik, hogy a vármegye ugyan az első pillanattól kezdve komolyan vette a törvény végrehajtását, de mert nem úgy nézett ki a dolog, hogy a kiállítandó seregnek hamarosan harcolnia is kell, meglehetősen kényelmesen látott hozzá a feladatok teljesítéséhez. Már a főispán fentebb említett leveléből is következtetni lehetett azonban arra, hogy felgyorsulnak az események: a március 24-én, Miskolcon tartott közgyűlés pedig újabb fordulatot hozott azok menetében. A közgyűlésen, mint felső-magyarországi körútja egyik állomásán megjelent Károly Ambrus főherceg, esztergomi érsek is és két javaslatot terjesztett a vármegye közönsége elé. Az elsőben azt kérte, hogy mennél több gyalogost ültessenek lóra, akiknek a király adja majd a fegyvert és a zsoldot, a vármegye pedig biztosítsa a lovat és a ruházatot; második javaslata pedig arra irányult, hogy azok, akinek a tehetsége, azaz a vagyoni helyzete megengedi, ajánljanak fel gabonát a sereg élelmezésére.17 A vármegye közönsége mindkét javaslatot azonnal elfogadta és bár úgy érezte — és a jegyzőkönyvbe be is íratta —, hogy a „kérés foglalatjára nézve némelly törvényes reflexiók foroghatnának fel, szemek előtt tartván mindazonáltal a veszedelemnek nagyságát s azt, hogy a köz boldogság fenntartása legfőbb törvény légyen", felajánlotta 150 gyalogos lóra ültetését a főherceg által előterjesztett feltételek mellett és azzal, hogy a gyalogseregben emiatt fellépő fogyatkozást ki kell pótolni. (Ez úgy történt, hogy helyükre olyan nem nemeseket állítottak, akik a korábbi felkelésekben is részt vettek és jó magaviseletükkel kiérdemelték a megtiszteltetést. A jelentkezők fejenként 25 forint foglalót kap16 Általában a létszámokról: a lovasság legkisebb egysége a svadrony vagy század volt, amely 178 emberből állt (150 közvitéz, egy kovács, egy trombitás, 18 káplár, két strázsamester, két alhadnagy, két főhadnagy és két százados). Két svadrony képezett egy osztályt, vagyis divisiót, három osztály pedig egy ezredet. A fenti létszámok kiegészültek még az „ezred kormányával", így egy lovasezred összlétszáma 1099 fő volt. A gyalogság legkisebb egysége, a század 168 közvitézből, egy ácsból, két dobosból, 12 szabadosból, 12 káplárból, két strázsamesterből, két alhadnagyból, egy főhadnagyból és egy kapitányból, tehát összesen 201 főből állt. Hat század tett ki egy zászlóaljat — ez a bataillon, amit néha ezrednek is neveztek —, ennek tehát a kormánnyal kiegészült összlétszáma 1216 fő volt. R. KISS, 1909. 48-49. ’7 BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 854. sz. 169
