„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Franciák Magyarországon, 1809

re, ki kellett hirdetni az időpontokat, gondoskodni kellett a deputatio tagjainak a szállásáról, a forspontról és sok-sok más dologról.

A szemle lefolyásáról jegyzőkönyv12 készült, amelynek címe: A nemesi kikelésbeli mustra végett kirendelt biztos szék jegyzőkönyve. Ebből kiderül, hogy a szemlét a kövesdi járásban kezdték el (azért itt, mert e járás lakosai korán ki szoktak menni a Tiszán túl fekvő birtokaikra) és március 15-én fejezték be. A miskolci járásban április 6-ra, a szendrőiben április 8-ra, a szentpéteriben pedig április 17- re végeztek a szemlével. Miskolc város nemességét április 19 és 21 között mustrálták meg. Közben a nádor is tájékoztatást kért a mustra állásáról. Az április 8- án, Szendrőben tartott részgyűlés azt válaszolta neki, hogy több ok is késleltette a befejezést: a hercegprímás érkezése, a vízkiöntések és főleg a megyebeli nemesség „nevezetesebb nagy száma", de azt tervezik, hogy április 26-ra végeznek. — Hogy mégsem így történt, annak az volt az oka, hogy a miskolci nemesek közül igen sokan a debreceni vásárra utazván, nem jelentek meg a szemlén és ezért azt lezárni nem lehetett.13 Végre a május 1-jén tartott közgyűlésben jelenthette a deputatio, hogy a mustra befejeződött.14

Az ekkor beadott jelentés melléklete, a „lustra summázata" szerint Borsod vármegyében a saját költségén 37 fő tartozott lovon és 31 fő gyalogosan felkelni (ez utóbbiak közül azonban nyolcán szintén lovasok akartak lenni). Ezt a jövedelmi viszonyokra úgy fordíthatjuk le, hogy ennyi borsodi nemes évi jövedelme haladta meg az 1000 forintot. A törvény ugyanis úgy rendelkezett, hogy az évi 3000 forint fölötti jövedelemmel bírók lovasként, a kevesebbel bírók pedig gyalogosként kötelesek felkelni, de azok, akiknek a jövedelme 2000 és 3000 forint között mozgott, lehettek lovasok is, ebben az esetben azonban központi támogatásban részesültek. Akiknek a jövedelme pedig nem érte el az évi 1000 forintot, azok az úgynevezett concurrentionalis cassa költségén és természetesen gyalogosként voltak kötelesek felkelni. Ezeknek a száma 1894 volt Borsod vármegyében.15

Az első szemle adatai alapján készítette el a legfelsőbb hadvezetés az egész felkelő sereg beosztását. Eszerint Borsod vármegye a Tiszán inneni, vagy másképpen a Tisza melléki kerülethez tartozott. Az egy lovas századát a három hevesihez és a két gömörihez csatolták a kis Torna vármegye által kiállított 30 lovassal együtt. (Itt jegyzem meg, hogy Heves, Torna és Borsod időben felkészítette a csapatait, Gömör azonban csaknem egy hónappal a győri csata után, azaz

12 BAZMLIV. 503. sz. n.

13 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1042. sz.

14 A szemle eredményét tartalmazza az a két vaskos kötet, amely a Tabellae lustrales nobilium" címet viseli. Lásd BAZML IV. 501/j. 16-17. köt.

15 Összehasonlításul: egyetlen vármegye közelítette meg ezt a számot, Vas vármegye, ahol 1654 fő kelt fel a concurrentionalis cassa költségén. Olyan vármegye, ahol meghaladta az 1000-et ez a szám, öt volt: Heves, Máramaros, Szatmár, Veszprém és Zala. Mindenütt másutt mélyen alatta maradt a szám az 1000-nek: Abaúj vármegyében például 575, Zemplénben pedig 736 fő volt az alacsony jövedelmű inszurgens. R. Kiss, 1909.1. köt. 42-43.

168