„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán deputatiótól, hogy az inszurgensnek ne legyen kára.10 Két miskolci nemes asz- szony azt kérvényezte, hogy felkelt férjeik helyett folytathassák azok hentes mesterségét — az engedélyt megkapták és határozatában világosan meg is fogalmazta a vármegye, hogy a céheket és mindenki mást utasítani kell: ne tegyék nehézzé azok életét, akiknek a hozzátartozói a hazáért szolgálnak. Természetesen arra is akad példa, hogy a frissen bevonult inszurgensek által elkövetett bűnesetekben kellett nyomozni: többen vettek ugyanis elégtételt régebbi sérelmeikért, bízva a rendkívüli állapotokban, vagy használták ki az alkalmat, mint például az a szintén boldvai nemes, aki feltörte gazdája házát és elrabolt 82 forintot. Ilyen esetekben is a deputatio járt el, ahogyan annak ellenőrzésében is, hogy valóban eleget tettek-e kötelességüknek azok, akik valamely másik megye területén laktak, de itteni birtokaik után Borsodban kívántak felkelni (a törvény ugyanis lehetőséget adott arra, hogy mindenki maga válassza meg, melyik vármegyében akar eleget tenni ebbéli kötelességeinek). Fordított esetben is a deputatio vette fel a kapcsolatot más vármegyékkel. Az első szemle A lustralis deputatio legfontosabb feladata azonban az első szemle lebonyolítása volt, hiszen azon kellett kiderülnie, hogy a felkelésre kötelezettek közül ki fog lovasként és ki gyalogosként bevonulni, mekkora lesz a borsodi sereg létszáma és ennek alapján hol lesz a helye a többi vármegye csapatai között. Borsod vármegye közgyűlése azonnal az összeírás benyújtása után, azaz január 25-én meg is tette a legfontosabb intézkedéseket: kijelölte a mustra helyszíneit (ezek a miskolci járásban Miskolc és Csát, az egri járásban Keresztes és Bogács, a szentpéteri járásban Kazinc Barcikával és Várkony, a szendrői járásban Szendrő és Boldva voltak), a kezdő napját pedig — amellyel kapcsolatban a törvény szerint ügyelni kellett, hogy ne essék a szorgos mezei munkák idejére — május 1-jére tette.* 11 Röviddel később azonban hirtelen felborult a kényelmes menetrend, mivel a vármegye megkapta és a március 1-jén tartott közgyűlésen fel is olvasta azt a levelet, amelyben a főispán kérte: mennél előbb lássanak hozzá a mustrához, mert annak alapján lehet csak elkészíteni az egész inszurgens sereg beosztását. A közgyűlés azonnal intézkedett: csaknem két hónappal előrehozta, azaz március 8-ra tette a kezdő napot. Ez a „váratlanság" azonban sok más intézkedést is megkívánt: az utak állapotára tekintettel új helyszíneket kellett kijelölni (ilyen lett Sály, Kövesd, Ónod, Bánhorváti, Parasznya, Csernely, Felsőnyárád, Tisza- keszi és Szentpéter), az egyes falvakat be kellett osztani a megfelelő helyszínek“ BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1171-1172. sz. 11 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 43. sz. 167
