„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Franciák Magyarországon, 1809

hatásosabb, ha németül vagy franciául sorolják fel az indokaikat. A kérelmezők többnyire testi fogyatékosságaik miatt tartották magukat alkalmatlannak a katonáskodásra, de volt olyan személy is, aki azért kérte felmentését, mert „a természet elmebeli tehetségét is igen megalacsonyította". Az ilyen jellegű kérvényekhez orvosi igazolást kellett csatolni. Sokan kérték felmentésüket családi körülményeik — kiskorú gyermekek nevelése, idős és magatehetetlen szülők eltartása, stb. — miatt is, az ilyen kérelmekhez az illető helység elöljárósága adott igazolást. A törvényben foglaltak szerint felmentést kaphatott az is, aki családjának „utolsó törzsöké" volt: ezt a tényt pedig a vármegye fiskálisa igazolta.

Voltak bonyolultabb esetek is. így például egy Igriciben lakó nemes asszony jobbágyhoz ment férjhez és adót fizetett a jószágai után: a deputatióra várt annak eldöntése, hogy terhelhető-e kétszeresen, azaz adózással (ami a jobbágy dolga) és személyes felkeléssel (ami pedig a nemes kötelessége). A nemességet keresők — vagyis a nemességüket hivatalosan igazolni akarók — számára is kapóra jött az inszurrekció, hiszen bízhattak abban, hogy ajánlkozásukat elfogadja a vármegye és ha már egyszer a kötelezettségeik a nemesek közé emelték őket, akkor a jogokat is könnyebben megkapják. Az ilyen ügyek is a deputatióra tartoztak. Jellemző példaként álljon itt egy részlet Cseh István „nemességet kereső" miskolci lakosnak abból a leveléből,9 amelyet május 12-én írt az alispánhoz, mint a deputatio elnökéhez: „Épen mai napon jelentvén István fijammal együtt az eránt nagyságod előtt, hogy mi akármellyikünk, minthogy igaz nemeseknek érezzük magunkat, a nemes felkelő sereg közé menni készek vagyunk. Tetszett nagyságodnak a fijamat elválasztani. Történt azomba, hogy most, amidőn haza mentem, levelet küldött hozzám a városi főbíró úr, hogy én azt falura vigyem. Ha nekem és famíliámnak semmi reménységünk nem volna is hajdani nemességünket kieszközölni, mégis úgy vélem, hogy már most, midőn a fijam megyen a nemes felkelő sereghez, az efféle levél hordozásra nem kénszeríttethetek. Azért magamat az alól feloldoztatni alázatosan kérem."

Nem tudni, mi lett a döntés, de annyi bizonyos, hogy sok ellentétes érdeket kellett a deputatiónak összeegyeztetnie.

Amikor a sereg május közepén összeállt, a deputatio feladata lett az inszur- genseknek és otthon maradt hozzátartozóiknak a védelme és segítése. Sok ilyen ügyről számolnak be a források, lássunk most ezek közül illusztrációképpen néhányat. Egy Nagy János nevű hajdú, aki május 11-től a permanens commissio — a „kikelésbeli dolgok elővitelére" felállított állandó bizottság — mellett szolgált, utólag kért napidíjat arra hivatkozva, hogy szükséget szenved, s azt meg is kapta. Császár András miskolci inszurgens azt kérte, hogy vigyázzon a vármegye, nehogy az ő távollétében az apja, aki másodszor nősült, elidegenítse a szőlőjét. Nagy Károly boldvai inszurgens azért folyamodott, mert Puky Sándor lefoglalta bizonyos jószágait: a közgyűlés az esetében olyan intézkedést kért a

9 BAZMLIV. 503. sz. n.

166