„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők
Franciák Magyarországon, 1809 tilsiti békében elvett területekből20 „legalább Magdeburgot" visszaadja.21 Állítólag egyik este együtt vacsoráztak, ami közben Napóleon egy rózsát nyújtott a porosz uralkodónő felé. A nő élesen válaszolt: „Csak Magdeburgért cserébe fogadom el".22 Ami Walewskát illeti, a császár őt nyíltan megzsarolta: „Azt akarom, hogy szeress, rá foglak kényszeríteni! Felélesztettem országodat... De [...] úgy fog elveszni neve és sírba szállni minden reménye, ha visszautasítod szívemet s megtagadod tőle magadét!"23 Morbidul hangzik, de Lengyelország főemberei végül indítványban kötelezték Mariát a „szerelemre": ha nem enged a császárnak, a haza ellenségének nyilvánítják. Ráadásul saját férje is erre buzdította — átengedve a terepet Napóleonnak. Mariában azonban fel sem merült, hogy hűtlen legyen (nála egyébként majd 60 évvel idősebb) férjéhez, és bár szerette hazáját, ekkora áldozatot képtelen volt hozni. Az események odáig fajultak, hogy egy alkalommal Napóleon — utat engedve férfiassága fortyogó katlanjának — meg- becstelenítette a félelemtől eszméletét vesztett nőt. Nehéz ép ésszel felérni, hogy ezek után Maria mégis képes volt megszeretni a férfit, gyermeket szülni neki, sőt ragaszkodni hozzá. Mégis így történt: Napóleon első száműzetése alatt, Elba szigetén csak ő tett nála látogatást hajdani szerelmei közül.24 Kettejük szerelme egészen mégsem teljesedett be: Napóleon politikus volt, és Maria iránti érzelmeit alá kellett rendelnie politikai érdekeinek, és egy olyan családból származó nőt elvennie, amiből stratégiai haszna származik.25 A szerelem és az érdek nála egyszerre és szétválaszthatatlanul kellett, hogy jelentkezzen. Ezért eleinte azt tervezte, hogy orosz nőt vesz feleségül: Sándor orosz cár húgát, Jekatyerina Pavlovnát (Katalint), őt azonban hozzáadták Péter oldenburgi nagyherceghez.26 Végül Napóleont a politikai széljárás Habsburg Mária Lujza, a német-római császár leánya felé sodorta. Róla azonban később, előbb ejtsünk szót első feleségéről, a már többször is említett Josephine-ról. Első házassága: joséphine Kettejük megismerkedése akkorra tehető, amikor a royalisták a konvent ellen vonultak. Jean Paul de Barras tábornok27 ekkor maga mellé vette Napóleont, aki 20 Diószegi, 1994.43. 21 Manfred, 1981. 354., 357-358. 22 Manfred, 1981.358. 23 Aubry, 1987.278. 24 Stacton, 1975.130. 25 „És ha már elválik első feleségétől, akit pedig nagyon szeretett, akkor már úgy nősüljön, hogy Európa egyéb uralkodói közt családi kapcsolatok révén is megállja a helyét, nemcsak Franciaország katonai ereje alapján." Gonda-Niederhauser, 1978.156. 26 Manfred, 1981.411. 27 Paul Francois Jean Nicolas, vicomte de Barras (1755-1829), francia tábornok és politikus. 144
