„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők az 1795. évi vendémiarie-i felkelést egy éjszaka alatt leverte és ezzel kellő hírnévre tett szert. Barras a belső hadsereg főparancsnokának nevezte ki őt, és ugyancsak Barras vezette be abba az élvhajhász társaságába, ahol aztán Joséphine-nel összeismerkedtek. A martinique-i származású nő özvegy volt28 és valamivel idősebb Napóleonnál. Akár „víg özvegy"-nek is lehetne nevezni ledér életstílusa miatt: számos befolyásos férfi szeretőjeként kapaszkodott fel és lett a híres párizsi szalonok közismert és gyakori látogatója. A harmincon túli nő eljátszotta a gazdag hölgy szerepét, bája mellett palotájának fényűzése is megszédítette a fiatal tábornokot. A csillogás mögött azonban adósságok halmozódtak fel, ám a nő olyan hatással volt a férfira, hogy az gyakori vendége lett. Az előmenetel lehetősége a katonai ranglétrán, egy kívánatos nő szerelme, ami még a vagyon látszatával is fűszerezett — mindez együtt arra sarkallta Napóleont, hogy megházasodjon. Meglehet, Barras tábornok „nászajándéka", az itáliai hadsereg főparancsnoki posztja volt a legkecsegtetőbb „ajánlat", ám ha megnézzük Napóleon Itáliából írt leveleit, egyértelművé válik, hogy nem csak üzleti érzéke „vezette" az oltár elé őt. Az esküvő után Napóleont a szolgálat Itáliába szólította. Vége-hossza sem volt a feleségéhez címzett leveleknek: „Minden pillanat távolabb visz Tőled. Folyton Rád gondolok; próbálom kitalálni, mit csinálsz éppen [...] írjál édesem, írj gyakran és hosszan, fogadj el tőlem ezer és egy csókot a leggyengédebb és legőszintébb szerelem bizonyságaképpen."29 Ehhez képest igen meglepőek a Joséphine által válaszként írt rövidke, hűvös levelek.30 A nő kitérő válaszokat adott a kérdésre, hogy mikor követi férjét? Betegséget színlelt, megkockáztatta, hogy terhesség látszatát keltse, de természetesen kiderült, hogy nem várandós. Az is tény, hogy a házasság nem sarkallta hűségre, szeretőt tartott, egy nyalka katonatiszt, Hippolyte Charles személyében. Azaz: míg Bonaparte sikert sikerre halmozott a csatatéren, házassága kudarcra volt ítélve. Bizonyos idő múltán Napóleont már annyira emésztette a féltékenység, hogy képtelen volt a hadjáratra koncentrálni, ekkor nyomást gyakoroltak Joséphine-re, hogy haladéktalanul utazzon férjéhez, Milánóba. Az asszony kelletlenül tette meg ezt az utat, szemtelen módon szeretője, Charles kíséretében. A naiv férj előtt eleinte nem lepleződött le ez a viszony, mondhatni: a boldogságtól csak Joséphine-t látta. Ez azonban csak ideig-óráig volt így: amikor aztán lehullt a fátyol, Napóleon szinte eszét vesztette a dühtől. Nem kellett sokat várni arra, hogy Napóleon úgymond „visszavágjon". Egyiptomi hadjárata alatt egy összejövetelen keltette fel éber figyelmét Pauline Bellisle (Belliotte), Jean-Noel Fourés hadnagy felesége.31 Napóleon a férjet gyorsan „kiiktatta": Itáliába küldte, ő pedig a nőtől végre megkapta azt a törődést, 28 Férje a rajnai hadsereg tábornoka, Alexandre Francois Marie de Beauhamais (1760-1794) volt. 29 CASTELOT, 1999. 72-73. 30 Napóleon és Joséphine levelezésére nézve: Haig, 2004. 31 Róla részletesen: ROBERTS, www.napoleon-series.org/research/biographies/c_foures.html . 145
