„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós Péter: „A legtökéletesebb lőfegyver" - a napóleoni korszak gyalogsági puskái
SOÓS PÉTER „A LEGTÖKÉLETESEBB LŐFEGYVER"- A NAPÓLEONI KORSZAK GYALOGSÁGI PUSKÁI A fenti — állítólagosán — napóleoni idézet,1 amellyel saját korának gyalogsági puskáit dicsérte, a mai kor emberét már csak mosolygásra készteti. Napjainkban — amikor a harcterek és a lőfegyverek világát is már a digitális technika és a műholdas navigáció kezdi uralni — a francia háborúk muskétái már csak múzeumi műtárgyaknak számítanak. De miért is nevezhette tökéletesnek korának fő lőfegyvertípusát a nagy hadvezér? Valójában milyenek is voltak, hogyan működtek és mire voltak képesek a 18. század végének lövészfegyverei? Mik voltak a velük szemben támasztott követelmények és miképpen tudták azokat a gyakorlatban, vagyis a harctereken kihasználni? Hazánkban kevés szakmunka foglalkozik mélyrehatóbban a korszak fegyvereivel,1 2 így a téma iránt komolyabban érdeklődőknek elsősorban külföldi forrásokat kell igénybe venniük. Azokban az országokban, ahol a francia háborúk korszaka a nemzeti történet kiemelt része — vagy fő hadtörténeti kutatási területe — természetesen már más a helyzet, a kutatók számára rendelkezésre álló irodalom könyvtárnyinak mondható.3 A kérdések megválaszolásához először is tisztázni kell, hogy pontosan mit értünk gyalogsági puska kifejezés alatt. Minthogy a korszakban a gyalogsági fegyvernemen belül többféle csapatnem létezett — akiknél legalább három különböző puskaféle volt használatos — az tekinthető alaptípusnak, amelyet a legnagyobb számban gyártottak és alkalmaztak. Mivel az egyes hadseregeken belül számarányaiban a legjelentősebb erőt a klasszikus sorgyalogság — vagy más elnevezéssel élve — a nehézgyalogság4 képviselte, így a továbbiakban gyalogsági puska elnevezés alatt az általuk használt fegyvereket kell érteni. E pus1 Csillag, 1965. 29. 2 A hazai művek közül mindenképpen kiemelném Csillag Ferenc tűzfegyverekről írt (máig felül nem múlt) összefoglalóját, Lugosi József szélpuskákról szóló tanulmányát, Kedves Gyula és Csikány Tamás írásainak egyes részeit, és Temesváry Ferenc munkáit. CSILLAG, 1965, LUGOSI, 1977; Kedves, 2002; Csikány, 2003; Temesváry, 1988. 3 Nincs ez másképpen a közgyűjtemények vonatkozásában sem, a korszak gyalogsági puskáiból nagyobb gyűjteménnyel Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum bír (10-15 db), míg egyes külföldi köz- és magángyűjteményekben — mint pl. az Eszterházyak fraknói várában — egészen komoly mennyiség van kiállítva és raktározva e fegyverekből. 4 A nehézgyalogság nem súlyosabb fegyverzetéről, vagy felszereléséről kapta a nevét, hanem a harc során betöltött szerepéről. Míg a könnyűgyalogság inkább szétbontakozva, nyílt alakzatban vette fel a harcérintkezést az ellenséggel, addig a nehézgyalogság mindig zárt rendben — mondhatni — fizikai valójával tartóztatta fel, vagy szorította hátra azt. A nehézgyalogság alkotta a hadrakelt csapatok és a tartalékok zömét. 131
