„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Soós István: József nádor és a győri csata

Sods István: József nádor és a győri csata

János főherceg azt tapasztalva, hogy a seregek elvonulását nem lehet kellőképpen biztosítani, 5 órakor visszavonulót fúvatott. A nádor, öccsével ellentétben, aki szerint a „visszavonulás rendben ment", úgy látta, hogy „6 óra felé általános összeomlás és zavar" következett be. Csupán három inszurrekciós lovasezred, a József-huszárok, néhány gyalogezred, a gránátosok és egy századnyi Landwehr-katona vonult vissza „némi rendben".45

A fentiek ismeretében különös tekintettel a nádornak az ütközetben játszott szerepére, több kérdés merül fel, nevezetesen:

1. Menyiben felelős a júniusi a győri/kismegy éri csata végső kimeneteléért az inszurgens és reguláris császári-királyi csapatok feletti „közös" parancsnokság?

2. Hogyan ítélte meg a nádor a közös sereg vezérkarának, elsősorban János főherceg vezérkari főnökének, Laval Nugent grófnak a határozatlanságát, elhibázott taktikáját és ennek hatását a csata lefolyására?

3. Mennyiben terhelte valóban felelősség a nádort és vezérkarát az inszurgens csapatoknak János főherceg, majd az udvar által is hevesen kritizált felkészületlenségéért, képzetlenségéért?

4. Mennyire volt képes a nádor a csata lefolyása során csapatait irányítani, különös tekintettel az inszurgens gyalogság megfutamodására, illetve a menekültek összegyűjtésére és újra csatasorba állítására?

5. A nádor, mintegy önkritikát gyakorolva, mennyiben tudta elismerni a „magyar hősiesség"-ről, azaz az inszurgensek „dicstelen viselkedéséről" alkotott általánosító és túlságosan is szigorú véleményeket? Mennyire tudta osztani azokat a nézeteket, amelyek szerint az egész győri ütközet elvesztésének fő oka kizárólag a nemesi inszurrekció gyáva megfuta- modásában keresendő, illetve mennyire tudott ezekkel a balítéletekkel, gáncsoskodásokkal, gyalázkodásokkal szemben részint magát, mint az inszurgensek főparancsnokát, mind pedig magát a nemesi felkelést megvédelmeznie?

A kérdés tehát immáron két évszázada: ki a felelős a győri csata elvesztéséért? Egyesek a magyar inszurgenseket védelmezendő a vereség fő okát a két főherceg közötti, a főparancsnokság miatt kialakult egyet nem értésben látták. Mások viszont a csata szerencsétlen kimeneteléért, János főherceg és Laval Nugent gróf taktikai ügyetlensége és tehetetlensége mellett (pl. a késlekedés, az eredetileg kedvező hely idő előtti feladása a csanaki szőlőkben stb.), akinek a Károly parancsára az inszurrekciós sereg számára utasításokat kellett volna foganatosítania, mindenekelőtt a gyengén felszerelt és elégtelenül kiképzett inszurgensek fegyelmezetlenségét, és csekély harci szellemét tették felelőssé.46

« JNIIII. (Tagebuch) 503.; VlSZOTA, 1909. 635.; DOMANOVSZKY, 1944. 260.

46 Erről: R. KISS, 1909.163-164.

125