„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Soós István: József nádor és a győri csata

Franciák Magyarországon, 1809

János főherceg védelmezte az általa foganatosított intézkedéseket. Szerinte ezek helyesek lettek volna, ha az inszurrekció reguláris, gyakorlott, képzett csapatokból lett volna; ezek azonban teljesen zavarodottak voltak. Elhárítani kívánván egyszersmind az ódiumot a feje felől, önéletírásában a kudarcot elsősorban a nemesi felkelők hiányos felszerelésével, képzetlenségével, gyakorlatlanságával, fegyelmezetlenségével és mindebből következően csekélyebb ellenállóképességével magyarázta.47 A zl809. június 16-i, Károly főherceghez Komáromból küldött hivatalos jelentésében az inszurgensekről az alábbi szavakban summázta véleményét: „Erre a csapatra nem sokat lehet számítani. Lovassága nem ura lovának, a legszükségesebb mozdulatokra sincs betanítva; a tisztek fel a törzstisztekig éppen olyan tanulatlanok; ezt a csapatot azonban még lehet használni. A gyalogság azonban valamennyi közt a legrosszabb. A közemberek, akik közt sok a nemes, az ekétől jönnek, és semmit sem tudnak. A legtöbb nem is tud a fegyverrel bánni. Veszélyes a közelükben állani, mert mindenfelé lövöldöznek és a mieink közül többen általuk estek el. A tisztek nem érnek semmit. Ezt a csapatot egyáltalán nem lehetett megállítani, a legcsekélyebb tüzelésnél tolong, lármázik és elszalad." Amint az ágyúgolyók az inszurgensek feje felett elzúgtak, és amint nyílt támadásnak lettek kitéve „lehetetlen volt őket megállásra bírni, az ember szeretett volna beléjük vágni vagy szúrni".48 Egyedül a nádort igyekezett jobb színben feltüntetni: „Legjobban a nádort lehet sajnálni. O [...] a lelkét is kiteszi, hogy valami eredményt érjen el; ].. .]".49

Bár a kudarcért a felelősség közvetve az udvart, közvetlenül pedig elsősorban János főherceget terhelte, a kritika kereszttüzébe az élükön a nádorral, elsősorban a magyar nemesi felkelők kerültek. Az uralkodó, elsősorban János főherceg jelentéseire hagyatkozva, június 18-i leiratában hevesen bírálta az inszurgen- seket „kevés bátorságukért és helytállásukért". I. Ferenc, miután értesült az ütközetről, a nádorhoz írott levelében „a rendkívül kellemetlen hír" kapcsán különösen azt találta a „legérzékenyebbnek és leglesújtóbbnak", hogy „az inszurrek- ciós csapatok milyen kevés bátorságot és ellenállást tanúsítottak" az ütközetben. Tisztában volt ugyan azzal, mit lehetett megkövetelni az új, képzetlen csapatoktól, de azok sajnálatos módon „messze ezeknek a mérsékelt követelményeknek és elvárásoknak sem voltak képesek megfelelni". Ugyanakkor maga sem hitte el, hogy a csatában részt vett inszurgensek kötelességüket és tisztességüket mindannyian elhanyagolták volna. A nádor majd felkutatja, megtalálja azokat, akik kötelességeikről megfeledkeztek, és átengedte neki a jogot, hogy azokat megfe47 JNIIV. 91.

48 Idézi: R. KISS, 1909.168-169.; Domanovszky, 1944. 264. A nemesi inszurgensek „gyáva" magatartásáról vö. még Jánosnak Philipp von Stadion grófhoz intézett jelentését: R. KISS, 1909. 171-172. János később, önéletírásában megfontoltabban és higgadtabban ítélte meg a nemesi felkelőket: „Ha az inszurrekciós csapatok teljesen gyakorlott, használható alakulat lettek volna, akkor egészen másként alakult volna a dolog, akkor lehetett volna támadólag föllépni." Domanovszky, 1944. 264.

49 Idézi magyarul: R. KISS, 1909.172.

126