„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Soós István: József nádor és a győri csata

Soós István: József nádor és a győri csata

cegnek, hogy hadereje egyesüljön a nádor vezérlete alatt álló nemesi felkelő sereggel.12 József nádor nem tudott Károly parancsáról, de maga is úgy látta helyesnek, ha a reguláris osztrák haderőt egyesítik a nemesi felkelő ezredekkel. Ezt június 10-i levelében ajánlotta fel öccsének.13 János a Károlytól kapott utasítás értelmében egy nappal később egyetértve a nádor javaslatával, szintén a két haderő egyesítése mellett szállt síkra.14 Erre június 12-én Győrnél került sor.15 A két seregrész harcba vethető erői összesen 36 000 főt számláltak.16

A nádornak megrökönyödve kellett tapasztalnia, hogy az öccse vezérlete alatt álló sereg, három ezredet kivéve, meglehetősen legyengült, fáradt állapotban volt.17 Az osztrák Landwehr látványa megerősítette őt azokban a híresztelésekben, amelyek arról szóltak, hogy azt tanulatlan stájer parasztokból verbuválták és egyetlen csatában sem állta meg a helyét. Az inszurgensek egy része szintén fáradt volt az utóvédharcoktól. Ráadásul nehézségek merültek fel mindkét seregrész ellátásában. A nemesi felkelők számára előzetesen biztosított élelmiszert részben a Károly főherceg vezetése alatt állt császári fősereg, részben János főherceg csapatai számára kellett átadni.18 Az inszurgensek a június 14-e előtti három napon alig jutottak rendes táplálékhoz. A nádornak Győrben Kisfaludy Sándorral kellett bort és élelmet rekviráltatnia.19

A nádornak nemcsak a legyengült és fáradt csapatok okoztak fejfájást: János főherceg a hadvezetésben legalább annyira tapasztalatlan volt, mint ő maga.20 Ez utóbbit bizonyítják a június 11-én és 13-án öccseinek Károly főherceg, illetve az uralkodó által küldött parancsok. Az előbbiben Károly felrótta Jánosnak engedetlenségét, különös tekintettel, a franciákkal szembeni nem kellően hatékony ellenállásra. Felhívta öccse figyelmét arra is, hogy gyenge serege és a hozzá csatolt szervezetlen, háborúban járatlan inszurrekciós csapatok képtelenek lesznek a franciákat feltartóztatni. Amennyiben pedig újabb francia erők csatlakoznának az itáliai alkirály haderejéhez, akkor nemcsak az országot nem tudják megvédeni, hanem a főcél, a Napóleon elleni együttes fellépést illetően is elvész a két főherceg egyesített serege. Felesleges lenne tehát ezeknek céltalan feláldozása.

12 Wertheimer, 1892.441.

u JNIIV. 69-70.; JNIIII. (Tagebuch) (1809. június 10.) 487.

14 JNI IV. 71-72.

15 Wertheimer, 1892.445-446.; R. Kiss, 1909.137.; Domanovszky, 1944. 244.

16 A nádor az egyesült hadsereg harcképes összlétszámát mintegy 50 000 főre becsülte. Erről még: WERTHEIMER, 1892. 445-448.; DOMANOVSZKY, 1944. 251. Az R. Kiss által közölt kimutatás szerint az inszurrekcionális sereg 11108 gyalogosból és 8839 lovasból állt. R. Kiss, 1909. 141-143. Domanovszky másutt János főherceg seregének számát kb. 20, a nemesi felkelő hadét pedig kb. 19 000 főre tette. Ez utóbbiba a 7000 fel nem fegyverzett embert is beleértette. A hivatalos kimutatás szerint a főherceg parancsnoksága alatt 24 527, a nádoré alatt pedig 19 947 fő állt. Azaz összesen: 42 043 ember. Domanovszky, 1944. 256.

17 Erről János főherceg egyik levelében már beszámolt a nádornak. Erről: R. KISS, 1909. 103-104.; Domanovszky, 1944.250.

18 Domanovszky, 1944.244.

19 R. KISS, 1909.154.

20 Domanovszky, 1944.249-250.

119