„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett A Revue viszont egyenesen kijelentette „Mi a valóságban mindig őszinte és érdektelen barátságot éreztünk a magyarok iránt. Ők viszont csak rövid ideje viszonozzák ezt a barátságot."92 Ez nyilvánvaló utalás az osztrák-német politikai orientációval ellentétes törekvésre. Erre viszont a berlini Die Post fanyalogva, ironikus hangnemben reagált a magyarok politikai pálfordulásáról, több milliós banki hitelek elnyeréséről és a Zsolnay porcelán francia piacra történő befura- kodásáról cikkezve.93 Idézve a tudósításból: „»Mindaz, amit regélnek, tiszta humbug.«"94 A bizottság állítólagos kutatásai kék ködben oszlanak szét, úgy, mint ahogy közismerten az egész magyar tudomány a német tudomány hivatás- szerű plagizálásából él. A magyarok igen kellemetlen helyzetbe kerültek. A már felállított szobor leleplezését kínos lett volna lemondani, annál is inkább, mivel a bécsi francia követ is jelezte azon részvételét. — Nemcsak a magyar kormány kíván nagy külföldi kölcsönt, de Budán és Pesten is megpróbálnak egy 60 milliós kölcsönt városfejlesztési célokra kieszközölni. A francia bankok mindezidáig rendkívül tartózkodó módon viselkedtek. Hiányolták a kellő hangulatot. Ezt kellett az emlékmű varázsával megteremteni. Ennek kellett volna a nagyarányú magyar „pumpálást" népszerűsíteni. És erről lemondani a nyomorult történeti igazság kedvéért sehogysem akaródzott a magyaroknak. Végül is úgy döntöttek, hogy a képzeletbeli csata 100. évfordulóját megünneplik és az emlékművet leleplezik. Persze kellemetlen szituáció volt az, hogy a francia követ nem jelent meg és Kossuth Ferenc is kimentette magát. És senki sem mert beszélni a képzeletbeli csatáról. Beszéltek az évszázad elején járvány következtében Pécsett elhunyt katonákról. Pedig mindenki előtt világos, hogy egy kolerajárvány nem kedvez az érzéstúltengés megnyilatkozásának és főként nem lehet ez ürügy két nemzet testvéri összeölelkezéséhez. A legsikerültebb végeredményképpen az 500 személyes bankett volt, a szokásos érdemrend hullással."95 A rosszindulatú, eltorzított és rosszul informált tudósításnak kétségkívül vannak részigazságai. Hiszen a világhírű Kerámiagyárnak is kedvező fejezetet nyújtott az ekkor kialakult pozitív légkör. Viszont nem szabad megfeledkeznünk, arról, hogy ettől az eseménytől függetlenül a Zsolnay Kerámiagyár több párizsi világkiállításon is előkelő, nemzetközi elismerést kapott. Elsőként az 1878. őszén megtartott Párizsi Világkiállításon a legmagasabb elismerésben részesültek a gyár termékei, azaz arany éremmel jutalmazták ezt a rendkívül sokoldalú művészi színvonalat.96 Az 1889. évi97 és az 1900-ban (Zsolnay Vilmos halálának évében) megtartott Párizsi Világkiállításon98 is nagy nemzetközi elismeréseket kaptak a gyár folyamatosan megújuló iparművészeti termékei. S ezek 92 ROMVÁRY, 1982. 314. 93 ROMVÁRY, 1982. 315-316. 94 Angol eredetű szó, jelentése szélhámosság, szemfényvesztés, szédelgés. 95 ROMVÁRY, 1982. 315-316. 96 Katona, 1977. 73-74. 97 Katona, 1977. 218-219. 98 Katona, 1977.219. 109
