„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

Franciák Magyarországon, 1809

Virrassz fölöttük, minden magyar szívben,

Te világokra szálló sasmadár!

E hamvakra örökkön békét hintsen A népek atyja, Békítő nagy Isten!

S őrizze híven a magyar határ.79

Megjegyezzük, hogy a Zsolnay Kerámiagyár tervező iparművésze, Nikelszky Géza, aki ismert költő is volt, erre az alkalomra Zsolnay kérésére tette közzé A francia sas c. versét.80 A Pécsi Napló ünnepi számában díszhelyen közölték a dicsőítő költeményt, amelynek utolsó soraival emlékezünk meg a nagyszabású rendezvényre:

A francia sas föl támadott újból S most életéért ismét harcba száll S harcba száll érte a sok pécsi polgár,

Hogy, mi fertőzött volt száz év előtt,

Most az ma legyen fényes francia-oltár S dicsértessenek a Világverők! [...]

A föltámadt sas, a magasba nézve,

Dacol sárgömbjén az idők felett;

Alatta mélyen a porladó csontok,

De légköre: a Nap-nyugat, Nap-kelet!

Mégis büszke rá, hogy mi megtaláltuk,

A dicső sírt! [...] Száz év után megadtuk A katonáknak - a becsületet!

* *

*

A büszke sas, a francia Dicsőség Nem talált volna sírjukra soha! [,..]81

Az ünnepséget a Pécsi Dalárda francia dalai zárták, majd a meghívott vendégek Dulánszky Antal nyugalmazott püspöki jószágkormányzó közeli szőlőjében villásreggelin vettek részt. A díszünnepség a régió patinás szállodájában, a Nádor télikertjében folytatódott délután egy órai kezdettel, díszebéddel 160 meghívott vendég számára.82 Az elhangzott pohárköszöntők és ünnepi beszédek, szi79 PN, 1908. június 2. 2.

80 Márti, 1985. 369.

81 PN, 1908. május 31.; BML. XIV. 20. VII. 70.

82 A protokolláris meghívottakon kívül önként lehetett jelentkezni a díszebédre, de az erre feljogosító borsos összegű részvételi jegyet mindenkinek saját mag kellett állnia. PN, 1908. június. 2. 3-5.

106