„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett gorú protokolláris rendet követve az alábbi sorrendben hangzottak el: Elsőként Fontenay főkonzul köszönte meg a franciák részéről a felejthetetlen ünnepséget. Természetesen úgy a francia és a magyar kormány reprezentatív tagjait, akik elvállalták a szoboravatás fővédnöki tisztjét többször is megemlítették a megjelentek. így Clemanceau miniszterelnök, Pichon külügy és Piquart hadügyminiszter, valamint Apponyi Albert és Kossuth Ferenc minisztereket.83 Eredetileg a jeles francia és magyar kormánytagok személyesen vettek volna részt a megnyitáson. A szervezés első szakaszában még remény volt arra, hogy a felkért fővédnökök is részt vesznek az avatáson. A Szobor Bizottság részéről Tausz Gyula a Hitelbank pécsi fiókvezetője vette fel a kapcsolatot a francia kormány tagjaival: „... a budapesti főkonzul ajánló levelével ellátva a pécsi szűkebb bizottság megbízásából ennek titkára Tausz Gyula, a Hitelbank pécsi fiókjának főnöke a nagy világvárosban, Párizsban időzvén, személyesen kereste fel Clemenceau miniszterelnököt, majd Pichon külügyminisztert és Piquart hadügyminisztert és a minisztereknek személyesen tolmácsolta a pécsi bizottság azon óhaját, hogy a pécsi francia szoborbizottság védnöki tisztét vállalják el és mindhárom helyen a legnagyobb örömmel fogadták a fölszólítást és a három legfontosabb francia miniszteri tárca viselője készséggel vállalta a védnökséget és ha maguk személyesen el nem is jöhetnek, de mindenesetre gondoskodni fognak a francia kormány méltó képviseletéről."84 Visszatérve az ünnepségre; a Bécsben székelő francia nagykövet levelét a főkonzul ismertette, aki ezekkel a diplomatikus gondolatokkal köszönte meg a pécsiek gesztusát: „Azok a katonák, akiknek e nagy tisztességet megadják, nem a történelem révén híressé vált csataterek valamelyikén haltak meg, hanem a küzdelem után fáradságtól elcsigázva, régen kapott sebekben pusztultak el, s áldozatkészségük nem volt csekélyebb. Az Önök lovagias készsége, emléküknek páratlan, de mindenesetre jogos tiszteletet nyújt. Evek múltával a kapott és adott sebeket el lehet felejteni. A történelem szemüvegén keresztül megláthatjuk az okokat, amelyek a küzdőket egymással szembe állította. Az eseményeket azonban mindig a múlt szempontjából kell tekinteni. Franciaország nevében, amely ma kiváló megtiszteltetésben részesül Pécsett, fogadják köszönetemet a szobor kezdeményezői, az ünnepély résztvevői a szép és megható ünneplésért. Ez a barátság azt a gondolatot veti fel bennem, hogy mindez valóban úgy történt, amint az az Önök meghívójának jelszava: lovagias érzésből."85 A következő beszéd is franciául hangzott el, de ezt már Bolgár Ferenc államtitkár tartotta. Zsolnay Miklós szintén francia nyelven méltatta a mai esemény kulturális és politikai jelentőségét. Benyovszky Móric főispán és Nendtvich Andor polgármester a vendéglátók részéről fejezték ki ünnepi gondolataikat. Majd Erreth János honvédelmi államtitkár és Girodon őrnagy francia 88 PK, 1908. március 31. 84 PK, 1908. március 31. 85 Romváry, 1982. 316. 107
