„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Lenkefi Ferenc: Péchy Mihály ezredes, győri várparancsnok ostromnaplója (1809. június 13–22.)
égő kanócokkal az ágyúk mellé állították, akik a közeledő ellenséget ágyúlövésekkel fogadták. Az ellenség oldaláról csak két gránátot lőttek ki, vélhetően próbaként. 15- én reggel hat órakor az ellenség egy badeni tisztet küldött három emberrel a vár elé, és a vár feladására szólítottak fel, a tisztet bekötött szemmel a Fehérvári kapun bebo- csátották a várba, aki Lauriston tábornoktól írásos felszólítást hozott, de szóban megfelelően el lett utasítva, mire gránátokkal és nyolc- valamint hatfontos golyókkal is hevesen lőni kezdték a várost. Az egybegyúlt főkáptalan, a püspök, a megye és a tanács több küldöttet küldött a főerődhöz, hogy körükben kérjenek, azonban valamennyien el lettek utasítva. A kétoldali tűz szakadatlanul folytatódott délelőtt 10 óráig, de nagyon sok gránátot a Duna fölött Révfaluig lőttek ki, miáltal a helység sok házat vesztett a tűzvész miatt, polgáraink a házaikban elővigyázatosak voltak és ez alkalommal nem gyulladt ki sehol (semmi). 10 óra után ismét egy ellenséges tisztet küldtek a vár rábírására, akinek ugyanaz a válasz adatott, és így fél 11-kor a kétoldali tűz újra kezdődött, amely 12-kor gyengült, s délután 3-kor teljesen abbamaradt. Az ellenség ekkor harmadszor szólította fel az erődöt, mire ugyanazt az elutasító választ kapta. 4 órakor a kétoldali ágyúzás ismét elkezdődött, amely este 8 óráig tartott. 9 órakor Jakabffy mérnökkari százados önkéntesekkel az árkászkartól és a gyalogságtól kiment a Fehérvári kapuhoz, hogy az ellenséget a kapu előtti fa vásárosbódékból kiűzze. Zeller zászlós a Vukassovichoktól ki lett rendelve, hogy egy 40 fős különítménnyel és a felfegyverzett polgárok segítségével az ellenséget amíg lehetséges, tartsa távol Szigettől és Újvárostól, amely azonban másnap, miután az ellenség több emberét megölte, ismét bevonult, a legénységből egy embert és két sebesültet veszítve. Ez időtől mindkét oldalról megszűnt az ágyúzás, csak néha-néha lőttek a mi oldalunkról. A lőszerkészlet megszemlélésekor alulírott úgy találta, hogy a raktárban csak valamivel több, mint 1000 golyó van, ezért a legszigorúbb büntetés terhe mellett meg lett tiltva, hogy golyókat máshova, mint az ellenséges ütegekre kilőjenek. 16- án hajnali két órakor az ellenség több gránátot lőtt a városra, a mi oldalunkról is tüzeltek kifelé, reggel 5 órakor azonban az ágyútűz abbamaradt. Ez időben ismét önkéntesek lettek kiküldve az árkászoktól és a gyalogságtól a Fehérvári kapuhoz, hogy az ellenséget állásából kiűzzék, mialatt egy francia tiszt foglyul esett, és a mi oldalunkról egy árkászt lelőttek. E napon jelentkezett szolgálatra Érti alezredes úr a törzskartól. A Bécsi-kapunál lévő hídnál az elgátolás szét lett szaggatva, miután már napokkal előbb néhány keresztgerendát kidobáltak belőle. 17- én az ellenség több helyen a közieteken, a zárgátakon és a saját tábora biztosításán dolgozott, a mi oldalunkról csak néhány ágyúlövést tettek a munkálatokra, s mind a mi, mind az ellenség oldaláról puskatüzelés folyt. Az éjszaka beálltával Jakabffy százados úr pár árkásszal és gyalogossal kiment a Fehérvári-kapuhoz, hogy a kapu előtt lévő szénakazlat a várba hordja, és a még ott lévő vásárosbódékat és rőzsekötegeket lángra lobbantsa, mikoris bár a rőzsekötegeket meggyújtották, a vásárosbódékat ezzel szemben a heves puskatűz és a bennük lévő ellenség ereje miatt nem tudták felgyújtani. E napon néhány ember a Jellachich-osztálytól 100 birkát fogott a vár előtt és behozta őket. 18- án csak kevés ellenséges csapatot észleltek a közelben, ezért a Vízi-kaput rövid időre kinyitották, hogy Révfaluból zöldségeket, a Dunáról vizet hozzanak a városba. Lenkefi Ferenc: Péchy Mihály ezredes, győri várparancsnok ostromnaplója 95
