„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Lenkefi Ferenc: Péchy Mihály ezredes, győri várparancsnok ostromnaplója (1809. június 13–22.)

Franciák Magyarországon, 1809

A városi tanács figyelmeztetve lett arra, hogy az élelmiszerhelyzetet vizsgálja meg, s takarékosan bánjon vele, s úgy találták, hogy a polgárok leginkább lisztben szenvednek szükséget. A mészárosok úgy nyilatkoztak, hogy utolsó alkalommal mérnek ki húst nyilvánosan, és mivel a készlet ökrökből, amit a tanács megbeszélt a mészárosokkal, a város gyors lezárása miatt elfogyott, ezért a zsákmányoltakból került levágásra egy.

Mivel észrevették, hogy francia tisztek vannak a révfalui toronyban, két ágyúgolyót lőttek oda, s néhány az ellenség által kirakodó hajót is lehetett látni a Szigetnél, ezek bizonyára azok voltak, amelyeket 14-én rendeltek oda, ezért tüzelés rendeltetett el rájuk, de a nagy távolság nem engedte, hogy több próbalövés után hatásos tüzet gyakoroljanak.

19- én éjjel az ellenség a 4. és 5. bástyánál egy kimélyített út segítségével egy víárkot húzott, melynek távolsága a fedett út peremétől alig 50 ölnyi volt, s amiben 2 üteget is felállított. Lőszer és tarack hiányában ezt a munkálatot csak kislőfegyver-tűzzel lehetett valamelyest akadályozni. Egész nap, mint az előzőn is, a 3. és 4. bástya mellvédjének helyreállításán dolgoztunk. Reggel a 4. bástya tetejéhez közel egy üteg ágyazata készült el, akárcsak az 5. bástya tetején, ahol este a mulatóház is le lett bontva. Ezen a napon a vízi oldalon lévő Stelzer-féle raktár padlógerendáinak elbontása is folytatódott, a puska- és ágyútűz is lagymatagon kitartott.

A marhahús hiánya érezhetővé vált, s mivel a tanácsnak nem volt több, két ökröt vágtak a csapatok részére, akiknek naponta bort és főzeléket is kiosztottak.

20- án éjjel az ellenség meghosszította korábbi munkáját, több üteget fektetett az egész erőd körül, reggel hat órakor egy tisztet küldött, hogy a várat újból megadásra szólítsa fel, azonban miután az elutasító válasszal tért vissza, 3/4 nyolckor bombákkal és gránátokkal megkezdődött az ellenséges tűz, amelyet részünkről ágyúgolyókkal élénken viszonoztak, s délután egy óráig megszakítás nélkül folytatódott, miközben igen sok kartácslövés esett mind a védművekre, mind a házakra.

Ez időtől fogva a tüzelés mindkét részről leállt, de este 10 órakor ismét megkezdődött az ellenséges tűz, körülbelül 21-én reggel négy óráig tartott, melyet azonban a mi részünkről egyetlen lövéssel sem viszonoztak.

E kétszeri heves tüzelés következtében a város több részén tűz ütött ki, amelyet az alám rendelt mérnökkari tisztek a helyőrség egy részének bevonásával annyiban ismét eloltottak, hogy ezáltal csak öt ház égett le.

21- én észrevették, hogy az ellenség éjnek idején futóárkait a 4. és 5. bástya előtt tovább vezette és egész nap folytatta a munkát egy görhordó segítségével, annyira, hogy éjjelre egy fél víárok-formát hozott létre egy faltörő üteg elhelyezéséhez, a tarackgránátok teljes hiánya megakadályozta ellenük tüzérségünk hatásos tüzelését, de este kartács- és puskatűznek több órán keresztül hevesen ki volt téve.

Éjjel 3/4 10-re az ellenséges bombázás a legnagyobb hevességgel kezdődött meg, s

22-én hajnali 4 óráig folytatódott, részünkről csak néhány lövést adtak le kartácsokkal, e bombázás által a püspöki épület és a raktár földig leégett, minek következtében a sütőkemencék a készletek nagy részével együtt elemésztődtek, s a tűz oly gyorsan terjedt, s az ellenség is kartácsokkal, bombákkal és gránátokkal hozzá folyton lövetett, hogy lehetetlen volt annak gátat szabni, s ezáltal a város mintegy 1/4 része lángba borult.

22- én az ellenség a réstörő ütegein csaknem mindent elkészített, több nehézlöveget kapott, igen erősen megszállta futóárkait és egy parlamentert küldött a vár átadásának felszólításával.

Mivel a lőporraktárban minden takarékoskodás ellenére csak 300 12 fontos golyó volt, s az élelmiszerkészletek nagyobb része füstbe ment, s a rés kétszer 24 óra alatt létre96