„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Kapiller Imre: „Az léleknek erei bennem meglankadtak...'' Egy felkelő hadnagy viszontagságos élete és halála

Kapiller Imre: Egy felkelő főhadnagy viszontagságos élete és halála

szabad lábra tétettem, s önnön magam sorsának által adattam. Tudván azt magam tapasztalatából, hogy némely raboknak (légyen az a família kíméléséből, vagy más politikus okokból), az útrul, vagy tömlöcből szabadulásra alkalmatosság adattatott, én is ilyen állapotban lévén, mélyebben a dolgot megfontoltam, amelyből azon gondolatra fakadtam, hogy engemet is azon sors talált, ezért nem késődtem az adattatott szabadságot - ámbár valóban akaratlanul — hasznomra fordíttani."

Ily módon magát szabadlábra helyezve eljut egészen Fehérvárig, ahol új tervet eszel ki: „végtére megindultam Szlavóniába oly feltett szándékkal, a Nemes Szerém Vármegyének erdejében fekvő 13 szerzetes klastromok közül valamelyikben magamat bézárni és ottan többi életem napjait tölteni, de mindenben való fogyatkozásom, rossz idő és a döghalál miatt mindenfelé kiállíttatott őrök a feltett szándékomnak teljesítését meggátolták, a szükség naprul-napra szorosabban szorongatott, amely miatt a Jelachich regémentjébe magamat angasirozni akartam, az angasirozásom alkalmatosságával történt, hogy én Georgius Arnau nevezetűnek magamat kiadtam, s amely név engemet gyanúságba hozott és azért mindjárt a Nemes Szerém vármegyének fogházában béadattam."

Szerém megye 1814. május 6-án hallgatta ki. Miután azzal gyanúsították meg, hogy francia kém — márpedig háborús időben az elfogott kémek sorsa igencsak egyértelmű —, ezért mérlegelve helyzetét inkább gyorsan bevallotta, hogy útlevele hamis, valójában ő az immár másodszor is szökésben lévő Simonovits György. A megye erről azonnal értesítette Esztergom, illetve Zala vármegyéket, valamint a nádort.12 Esztergom megye azonnal reagált, és kérvényt intézett a nádorhoz, valamint átiratot Zalához. Ez utóbbiban azt kérik a megyétől, hogy az említett rab „rendes igazságnak kiszolgáltatása végett hozzánk által küldendő volna, minek utána azonban az említett raboskodó különben is nemtelen lévén, az megyénkbül eredetét nem venné, hanem Szabad Királyi Esztergom városábul származott volna, következésképpen a bűnének megbí- ráltatása bennünket semminéműképpen nem illetne, sőt mind viselt szolgálattyára, s mind pedig elkövetett bűnére, úgy ennek és talán az elmaradott fegyvereknek, amelyek a Nemes Zala vármegyei felkelő seregben tartozandóak volnának, sikeresebb kinyomoztatásra nézve inkább is Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek bíróságához tartozik".13

A nádor és persze Zala is akceptálta Esztergom vármegye kérését. A nádor utasította Szerém megyét, hogy Simonovitsot kísérjék Egerszegre, ugyanakkor Esztergom vármegyét is, hogy az 1811-ben lefolytatott bűnügyi eljárás iratait küldjék át Zala vármegyéhez.

12 MNL ZML IV. 1/a. 1814. augusztus 6. No. 1.

13 A Simonovits ellen Esztergomban lefolytatott pernek csupán egy töredéke érkezett meg Egerszegre. A per eredeti iratai sem lelhetőek fel, csupán a törvényszéki mutatók egy 1811. évi bejegyzése utal rá. A jegyzőkönyvi sorozat is csak az 1819. évvel kezdődik.

53