„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Kapiller Imre: „Az léleknek erei bennem meglankadtak...'' Egy felkelő hadnagy viszontagságos élete és halála
Franciák Magyarországon, 1809 zésnek nem tehetett eleget, így a megyei törvényszék 1811. szeptember 6-án távollétében halálra ítélte.11 A tiszti főügyészhez beadott beszámolója itt megszakad, s mindjárt a franciaországi keservei sorolásába kezd. Nem úgy a május 6-án Vukováron kelt kihallgatásán. E szerint 1810. július 1-jén indult Budáról Párizs felé, s hogy útját könnyebbé tegye hamis útlevelet gyártott, amely szerint ő Soliva Gedeon ex Lusatia civitate Calmar. Útlevelét egyenesen Ghyllány írta alá. Bécsből Iglón át, mint invalidus kiszolgált katona Prágába ment. Prágából augusztus 18-án indulva, Lipcsén át, szeptember 15-én elérte a francia határt. Élete ezen szakaszáról ismét másként számol be Vicenzaban, 1814. február 17-i kihallgatásán. Ő — ezt eskü alatt vallja — Radován Soliva, zenggi illetőségű, valóban szolgált in- szurgensként a zalai gyalogezredben, valóban ő vitte a kincstárat illető pénzt Budára, azt be is fizette, s Budáról egyenesen haza ment. Vagyis Varasdon és Zágrábon át Zenggbe, majd onnan Zárába, ahol is a franciák elfogták, és erőszakosan besorozták. Abban mindkét beszámoló megegyezik, hogy a francia hadseregbe erőszakkal sorozták be. A francia seregben töltött bő három évéről — érthető módon szűkszavúan számol be. Erőszakos befogása után az első könnyű tábori ezredhez irányították, amely akkor Calabriában állomásozott. A Vicenzai beszámoló szerint ez úgy történt, hogy Zárából hajón Itáliába szállították, onnan Rómán és Nápolyon átutazva érkezett Calabr iába. Itt állomásozott „míg tsak az mostani Ausztriával való háborúban szorosabb környülállások miatt kényszeríttettünk az említett országot elhagyni és Ausztria ellen hadba masírozni. Midőn már az ausztriai seregekkel össze jöttünk volna el nem mulasztottam az alkalmatosságot használni, és által jönni...". Ez Comachio városánál történt, ahol is az ott lévő Commendáns Vicenzába küldte, ahol aztán „különféle kínálások és tett ígéretek után magamat az első olasz könnyű Bataliomba mint strázsamester angasiroztam, oly feltett szándékkal csak hamar az ellenség eleibe menni és ottan oly hevességgel harcolni, hogy vagy életemnek feláldozása által édes hazámnak áldozatot hozni, vagy ha a fátum életemnek kedvezne, vitézségemnek oly meritumát tenni, amely által az elkövetett vétkemnek mocska kitörültetett volna, de az környülállások másként intézték a dolgokat." Egy az ezrednél szolgáló tiszt felismerte és feladta a generál commandónak. A mindössze 40 napig tartó szolgálat után letartóztatták, majd a már többször idézett kihallgatása után útnak indították Budára — mint tisztet, egy káplár kíséretében. Budán átadták Pest vármegyének Egerszegre való szállításra. Egy hajdú kísérte Martonvásárig. Ott a hajdú átadta a helyi nótáriusnak. Ő azonban nem sokat törődött a rabbal, nem gondoskodott ellátásáról, sőt őrzéséről sem. így nem csoda, hogy Simonovits kihasználva a lehetőséget megszökött. Erről így számol be: „... én 11 A vádirat és az ítélet az Esztergom Szabad Királyi város által a Zala Vármegyei Törvényszékhez megküldött iratok melléklete. 52
