„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Kapiller Imre: „Az léleknek erei bennem meglankadtak...'' Egy felkelő hadnagy viszontagságos élete és halála

Kapiller Imre: Egy felkelő főhadnagy viszontagságos élete és halála

illetve cáfolására nem állnak rendelkezésünkre források. Mindenesetre megkíséreljük rekonstruálni a négy év történetét. Ehhez vezérfonalul az utolsó, Egersze- gen a megyei főügyészhez benyújtott vallomást használjuk. E szerint Simonovits Budára érve, mikor a hadi kasszába által akarta adni a pénzt vette észre, hogy abból 500 forint váltócédula hiányzik. „Ezen kár fájdalmas vala de mégsem oly annyira érzékenyes, hogy én annak könnyen való megszerzéséről tsak leg kisebbet is kételkedtem volna...", de míg a hiányzó pénz megszerezésén fáradozott, addig a „pénznek helyre állítása helyett még erősebben megfogyatkozott, oly annyira, hogy azt többé magam erejéből rebonificalni képes nem voltam". Immár — mint mondja — „hasztalan mesterkedtem abban, hogy ezen véletlen szerentsétlenségnek elejit vehessem, s a léleknek erei bennem meglankattak, és bódulatba estem, a vér rendetlenül kezdett bennem forrni, a böcsületnek érzékenysége a félelemmel és szégyennel küszködött." Végül arra az elhatározásra jutott, hogy Esztergomban szüleitől, vagy sógorától kölcsönképpen megszerzi a hiányzó összeget. Esztergomban azonban szembesülnie kellett azzal, hogy apja

— mint ahogy arról egy 1811 februárjában Esztergom városa által végrehajtott vizsgálat is beszámolt — „más három gyermekei által végső ínségre kárhoztatván, maga is 5 esztendők előtt hitelezői számára minden vagyonától megfosz- tatván, a még hátra lévő 2 vagy 3 száz forint értékű aprólékos kereskedésébül most ugyan keservesen éldegélne, hütvösével együtt pedig már 70 esztendőket elhagyván". Minthogy e kísérlete kudarcot vallott csupán két lehetősége maradt. Az öngyilkosság vagy szökés. Az utóbbit választotta. Ezzel azonban — mint írja

— célja nem a büntetés előli menekülés, hanem ellenkezőleg, a bűnbocsánat elnyerése volt.

Midőn az öngyilkossághoz szükséges eszközök már készen állottak „egy különös érzékenység szívemet ellepte, s amelyből én egy különös gondolatra fakadtam és abból az következendő plánumot csakhamar formáltam volt, úgy mint: egy ideig való hazámból eltűnés által magamat ezen szerentségtelenségtől megmenteni, azért tehát azonnal Franciaországnak fővárosába Párizsba sietni, ottan egy térdhajtással Őfelsége francia császárnénál, mint született ausztriai főherceg asszonynál annyira esedezni, hogy tőle az ő könyörgése által az Ő felséges attyánál szabad visszatérést az hazámba és tökéletes bocsánatot az elkövetett cselekedetemért megnyerni bizonyossá tétettem volna..."

A plánumot tett követte. Mielőtt elindult volna e nemes küldetésre, hogy magát legalább egy időre biztosítsa kiállított két hamis elismervényt, mellyel a hadi kassza igazolta a pénzek átvételét. E hamis bizonylatokat elküldte Ghyllánynak. Képzelhetjük ezredes kapitány uram meglepetését, mikor néhány hét múlva felszólítást kapott az arariumtól, hogy fizessen. Ghyllány persze azonnal tiltakozott és így hamar fény derült a hamisításra. A nádor azonnal körözvényt adott ki a szökevény elfogása érdekében, de Simonovits addigra már a francia sereg keserves kenyerét ette. Mindenesetre Esztergom vármegye háromszori kihirdetéssel perbe idézte, azonban Simonovits érthető módon ez idé51