„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Kapiller Imre: „Az léleknek erei bennem meglankadtak...'' Egy felkelő hadnagy viszontagságos élete és halála

KAPILLER IMRE

„AZ LÉLEKNEK EREI BENNEM MEGLANKADTAK..."

EGY FELKELŐ FŐHADNAGY VISZONTAGSÁGOS ÉLETE ÉS HALÁLA

1815. március 26-án az egerszegi plébános a halotti anyakönyvbe bejegyezte, hogy eltemetett egy negyvenéves férfit, aki a vármegye börtönében halt meg. A megboldogultat Simonovits József néven anyakönyvezte.1 A plébános számára ez az aktus egészen hétköznapi volt. Ismerve a korabeli, így az egerszegi börtönviszonyokat is, ez cseppet sem volt különleges esemény. A megelőző másfél évtized során 1800 és 1814 közt 343 halottat kísért a börtönből utolsó útjára. 1800-ban 61-et, 1810-ben 56-ot és a megelőző 1814. évben is 14-et. 1815-ben csupán négy halottja volt a börtönnek, köztük a márciusban elhunyt Simonovits.2 Ha a plébánosnak csupán egy halott rab volt a sok közül, nem úgy a vármegyének. Ez a haláleset pontot tett egy immár öt éve húzódó ügy végére.

Simonovits, aki a halálát megelőző öt év során számos álnéven élt, halálában sem kapta valódi nevét. Simonovits Györgyként született, valamikor 1775-ben Esztergom szabad királyi városában.3 Apja Hadzsi Simon, vagy más néven Simonovits Rácz helybéli kereskedő volt. Az ifjú Simonovits húsz évesen — mint ahogy egyik későbbi vallomásában maga állította — önként katonának állt, a dévényi Máriássy ezredhez 1794-ben. Innen 1806-ban, már mint őrmester távozott. Ez után Temesvárra ment, ahol a vár erődítési munkálatoknál dolgozott, előbb mint gyakornok, majd számvivő és mérnökkari tiszt. A felkelés meghirdetésekor, egykori parancsnoka Báró Vaidenfeld ajánlotta be Báró Ghyllány Jánosnak, a zalai nemes felkelő gyalogezred ezredes kapitányának.4 1809. május 12-én megtörtént kinevezése Ghyllány segédtisztjévé, főhadnagyi rangban.5 A felkelés idejéből kinevezésén kívül csupán egyetlen adatunk van róla, éspedig az, hogy július 26-án Neumayer János kárbírótól hét, otthonában elfogott szökevény insurrectionális katonát átvett.6

1 A Zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia anyakönyvei a plébánia irattárában.

2 Az egerszegi börtönviszonyokra lásd: KAPILLER, 2009. 327. 1. sz. függelék: A zalaegerszegi börtönben meghaltak, 1786-1829.

3 Pontos személyi adatait nem sikerült megállapítani anyakönyvek hiányában. Itt mondok köszönetét Balogh Béninek, aki az esztergomi kutatások során segítségemre volt.

4 Báró Ghyllány nem tartozott a törzsökös zalai nemesek közé. Csupán a felkelést megelőző időben telepedett le Zalában, az Egerszeghez közeli Besenyőben, miután feleségül vette Skublics Zsig- mond jómódú közbirtokos özvegyét, Salamon Rozáliát. Ezredeskapitányi kinevezését 1809. április 17-én kapta meg. MNL ZML IV. 1/i. Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyvei. No. 43.

3 MNL ZML IV. 1 /i. 1809. május 12. No. 110.

6 Uo. No. 553.; No. 554.

49