„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Klára: A Pándzsa patak átjárhatóságának rekonstrukciója (1809)
Winkler Klára: A Pándzsa-patak átjárhatóságának rekonstrukciója (1809) is szükségszerű a két híd megléte. A III. katonai felmérésen pedig jól láthatóan jelezve is vannak. A két híd közül a majortól távolabbi van meg ma is. Ha beálltunk az úton a régi meder vonalába, most is látható, hogy az út csak ezután kezd meredekebben emelkedni. Az már kérdés, hogy így nagyon közel kerül az egyik átkelési pont a major falához (3. ábra). Kérész t szelvények A vizsgálatok folyamán alkalmunk volt keresztszelvényeket mérni a patak több pontjánál. Ezekre részben a pontosabb lejtésviszonyok megállapítása miatt, részben pedig az úgynevezett mikrodomborzat megállapítása miatt volt szükség. Ez utóbbi az esetlegesen még felismerhető régi medervonalak megállapítása miatt volt szükséges [4]. Ezekből a keresztszelvényekből az is kiderült a topográfiai térképekkel való összehasonlítás után, hogy jelentősebb beavatkozás, felszín-átalakítás az utóbbi évszázadban hol következhetett be. Ezen kívül a szelvényekre vetítettük a Kreybig-féle térkép partvonalait, ami jól egyezően a terepadatokkal, kijelölte a régi mocsarak helyét. A szelvények rajzain kétféle méretarányt alkalmaztunk a jobb szemlélhetőség kedvéért, a magassági értékek ábrázolása torzított. Az első szelvényt a (régi) veszprémi hídnál mértük, mivel a csatának néhány fontos lépése itt történt (A-A metszet) [5], [8], Ezen a területen néhol még látható az eredeti partfal, ami meglepően meredeknek tűnik (4. ábra). A meredeksége 60-70%-os, ami kb. 40°-os lejtőnek felel meg. Beleszámítva a széles mocsarat, bizony a lovasságnak csak nagyon nehezen lehetett áthidalható. A második szelvény a temetőnél van (B-B metszet, 5. ábra), ahol komoly harcok folytak[5], [8]. A rajzon szépen kijön a lépcsőzetes meredekség (40% és 60-70%), ami a II. katonai felmérésen is látszik külön rajzolatként. Itt találkoztunk először a talajtérképpel való összehasonlítás alapján bizonyos feltöltéssel a part mentén, ami kissé megemelte a patak jobb partját. A mocsaras terület itt is jelentős, a partfal meredek, gyalogságnak még igen (nagyobb nehézségek árán), lovasságnak már nem nagyon áthidalható. Az előző két szelvényen egy patakmeder látható, a következőkben a második szelvény alatti területen válik ketté a patak. Az egyik legérdekesebb és talán a legfontosabb szelvény a majornál készült (C-C metszet, 6. ábra) [5], [8]. Két patakmederrel számolhatunk itt már, ami csaknem megkétszerezi a mocsaras területet. Látható itt is jelenkori feltöltés, a fenti részen kb. 2-3 méter vastagságban. A '70-es évek feltöltési munkáinak tényét a major tulajdonosa a helyszínen megerősítette. A talaj térképpel és topográfiai adatokkal való összevetés után kirajzolódott a régi partvonal, ahol is a már betemetett patakmeder nyoma még mindig látszik egy kisebb mélyedésben. A rajzon a major feltételezett fala is fel van tüntetve, körülbelül innen indult a patak oldalfala. Ez a legszélső helyzet megrajzolása esetében is nagy meredekséget eredményezett (60-70%). Szinte 289
