„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Klára: A Pándzsa patak átjárhatóságának rekonstrukciója (1809)
Franciák Magyarországon, 1809 légifényképet [7]. Először a térképek feldolgozásáról. Az első térkép az EOV topográfiai térkép, ami a geometriai alapot adta a munkához. Ezen láthatjuk mai állapotban a helyszínt, a későbbi (magassági) vizsgálatok is ehhez a térképhez kötődnek. A térképen végig egy patak van, de a szintvonalak kiadják a régi patak medrét is, és ez még jelezve is van síkrajzi vonalként nyomokban. A patakon látszik, hogy folyamatosan szabályozták. Az utolsó szabályozás 1989 körül volt. A következő az I. (1790) és II. (1840) katonai felmérés. Az elsőn jelen van a régi mocsaras patakmeder, a szabályozott másik még nincs. Az I. katonai térkép nem egészen pontos, főleg a közlekedési lehetőségek ábrázolására törekedtek. Látszik még egy másik ág is nyugati irányban, ami egy kis dombot kerül meg. Ennek szintvonalas nyoma ma is fellelhető. A II. katonai térképen már két patakmeder van a major előterében és mind a kettőben folyik víz. A meredek partok jelezve vannak, a temetőnél is feltüntették a meredek lépcsőket. A III. katonai felmérésen (1920) a régi patakmeder már le van vágva a szabályozott patakról. Víz már nincs benne, de elég mély árokként ábrázolják. Két hidat is jelez a térkép. A szintvonalakból kimutathatóak a meredek partfalak. Ez a térkép a legrészletesebb a régi katonai felmérések közül. Minden nyomon követhető rajta, és a legaprólékosabban feltüntettek mindent. A Kreybig-féle talajtérkép [6] azért nagyon fontos, mert a korábbi mocsaras részt is talajtanilag pontosan megmutatja. A térképet a III. katonai térképre szerkesztették rá. A mocsaras szakaszokat sokkal szélesebbnek ábrázolja, mint ma gondolnánk a jelenlegi terepből, domborzatból. Ez a későbbi feltöltések miatt van. A légifotókon láthatók az árterek és még egy-két helyen a régi patakmeder. Főleg szemléltetésként volt jó a felvétel (1. ábra), illetve a növényzet szerkezete többfelé utal a régi állapotokra [4], A térképek értékelése alapján látható, hogy a patak nagyon változó képet mutat az idők folyamán. Egy többágú, erősen mocsaras állapotból változott át a mai keskeny, szabályozott vízfolyássá. Hidak vizsgálata Kiemelten foglalkoztam a major előtti hidakkal, azok helyzetével és számával. Ugyanis a csata fontos eseményei itt történtek velük kapcsolatban. A veszprémi és a táplányi híddal nincs különösebb probléma, mindkettőt ábrázolja minden térkép. Megjegyzendő, hogy a régi veszprémi hídról van szó, ami a maitól né- hányszáz méterre északabbra található (2. ábra). Felhasználásukat a környező erősen mocsaras területek indokolják. A kismegyeri major előtt azonban felmerült egy kérdés. Arról állt rendelkezésre írott forrás, hogy volt híd, és kik és mikor keltek át rajta, de arról nem, hogy hány darab. Mert valószínűsíthetően két híd vezetett át a két patakon. A II. katonai felmérésen (ugyan szkennelési hiba miatt nehezen) valamennyire látszik, hogy egy út vezet át a két patakon. Már itt 288
