„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Gusztáv: A győri sánctábor kutatása
Winkler Gusztáv: A győri sánctábor kutatása lehetőségeit is a védelem kialakítására (6. ábra). A Pós-domb és a feltételezett zsilip csatlakozásánál egy régi folyómeder éri el a területet. Ezt a medret először is kimélyítették egy néhány száz méteres szakaszon, majd e mögé emelték a törtvonalú sáncot. A meder mögött a sáncnak külön árkot készítettek, ennek nyomai néhol látszanak a légifényképen. Mint korábban említettük, gyakorlatilag az egyedüli, korai topográfiai térképen is látható objektum az átalakított folyómeder-szakasz. Körülbelül a Pós-domb és a főút között félúton egy magas ágyúállás is épült, amiből részben a környező sáncot lehetett pásztázni, részben az előterepet lehetett lőni az egész szakaszon. Ha tovább haladunk a vonalon, akkor már nehezebben értelmezhető területre jutunk. Ugyanis a később épülő vasútvonalak illetve a főút sorozatos átalakítása megnehezíti a vizsgálatot. Az erődítés jellege is átalakul, a szabályos törtvonalú rendszer helyett egy általános helyzetű, általában közel 90°-os szöget bezáró töredezett sáncot hoztak létre. Ennek legfőbb oka a bécsi főúthoz való minél jobb csatlakozás lehetett és a vízrajzi helyzet jobb kihasználása. A légifotókon ezekből egyetlen egy töréspont fedezhető fel, sajnos ez sem ott van, ahol az egyébként egymásnak kicsit ellentmondó források jelzik. Ezt a megtalált szakaszt azonban a topográfiai térképek domborzatrajzával azonosítani lehetett, a szintvonalak egy mesterségesen átalakított természetes vízfolyás medrét rajzolják ki. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy ennek az EOV-be transzformáit helyzetét fogadtuk el, mint az alaktanilag megegyező, de a vázlatokon tőle kissé délebbre rajzolt objektum helyzetét, és a kiegészítő vonalrendszert ehhez igazítottuk. Ez a szerkesztés jól egybeesett a főút és a régi Rábca-meder közé épített záró erőd (ágyúállás) azonosított helyével, amit egy út melletti tanya magasított felszínével azonosítottunk. A sáncvonal további szakasza a már említett Rábca-kanyarulatban fekszik. Tudni kell, hogy ebben az időben ez a terület szintén holtágként működött, hiszen már megtörténtek az első szabályozási munkák, és a Rábca ezen a szakaszon körülbelül a mai medrében folyt. Természetesen még volt az élővízzel kapcsolat mindkét oldalon. Már a francia felderítési adatokon is látszik [5], hogy a holtág keleti oldalán készülő gát megzavarta a térképészeket, ugyanez történik ma is, ha általánosan keressük a bécsi főúttól északra eső folytatást. Óhatatlanul a gát vonalában gondolkodunk, hiszen ezt védi a víz és a mocsár, valamint a kezdeti szakasz kissé a védelmi berendezésekre hasonlít vonalvezetésével. A mellett, hogy ezen el lehet gondolkodni, véletlen-e a hasonlóság, a sánctábor erődrendszerét a folyókanyaron belül kell keresni. Meghagyva azt a lehetőséget, hogy talán az említett oldalon is kiépülhetett valameddig a védmű. Sajnos, ezen a területen az utóbbi közel kétszáz évben végig mezőgazdasági művelés folyt, tehát igazából mikrodomborzati nyomai sem maradtak az erődítéseknek. De a korai légifelvételeken néhány utalást találtunk. Több helyen észlelhető volt a sánc árkának vonala, ami gyakorlatilag egybeesett a különböző források leírásaival. Ennek ellenére a rekonstrukcióban itt már lehetnek kisebb hibák is. Megemlítendő, hogy a sánc ilyen kiépítése problémákat vethet fel, hi283
