„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Gusztáv: A győri sánctábor kutatása
Franciák Magyarországon, 1809 szén az elölről jól védett vonal esetleges gyors elhagyása nagy nehézséget jelentett volna a hátul is meglévő mocsaras vizes térség miatt. Talán azért került ide a védmű, hogy egyenletes (egy vonalat alkotó) összeköttetés legyen mind dél felé, mind a Rábca túlsó oldalán elterülő Pinnyéd felőli sáncokkal. A sánctábor északi szakaszának vizsgálata A sánctábor északi szakasza ismét gyakorlatilag összefüggő egészet alkot (7. ábra). A Rábca bal oldalán folytatódik, és így kapcsolódik a korábban tárgyalt szakaszokhoz. Minden leírás szerint Pinnyéd falut északnyugatról kerülte el. Szerencsére a vonal ezen a részen nagyon jól követhető a topográfiai térképek segítségével, mert jelen állapotában nehézkes lenne egy közvetlen felmérés. Mind a II. katonai felmérésen, mind pedig az 1920. évi térképen még látszódnak árokmaradványok, az újabb topográfiai térképeken pedig a domborzat alapján lehet követni a vonalat. Ezek szerint egy keskeny dombháton halad a falu előtt, előtte és a háta mögött mocsaras, mélyen fekvő területtel. Ezt tovább erősíti az akkori pinnyédi gyümölcsöskertek két oldalán húzódó mély árok, illetve kiszáradt patakmeder. Ez a szakasz jól védhető, további megerősítés valószínűleg nem is volt. Mintegy ötszáz méter után a védmű északnak fordul, és néhány töréssel felzárkózik a már említett patakmederhez. Innen a ma is használatos út nyugati oldalán folytatódik. Itt már néhány helyen észlelhető, hogy a medret megmunkálták, és valószínűleg ebből építették ki a sáncot. A püspöki erdőség mellett már háromszáz méterenként ágyúállások épültek, mert ez a szakasz tekinthető az északi vonal legsebezhetőbb részének. Ugyancsak innen nyílt egy út a sáncon kívülre, amit háromszög alakú kiserőd védett. Erre azonban a terepen majdnem semmilyen maradvány nem utal. Az erdő sarkánál, a Völgysziget nevű terület déli, mocsaras részénél a vonal keletre fordul, és enyhe ívben fut a Mosoni-Duna felé. A források szerint a sziget közepére még egy kiserőd is épült, de ennek nyoma nem maradt. A zárószakasznál a helyzet bonyolultabb. Ugyanis a terepen a régi homokbányától nyugati irányban teljes határozottsággal látszanak valamiféle erődítési jellegű nyomok, a térképen is követhetően. Ezek azonban egészen más rajzolatúak, máshol vannak, mint a felderítési vázlatokon. Viszont a valószínűsíthető területen egy (természetes) árok követhető. Ezért ezek az erődelemek további vizsgálatra szorulnak. Megjegyzendő még a terület elnevezése (Táborhely), ami minden bizonnyal a sánctábor egykori vonalára, az itt meglévő erődítésekre utal. Végezetül szeretnék köszönetét mondani Ács Tibornak és Tóth Ferencnek a terepi adatok ellenőrzésében nyújtott segítségért. 284
