„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk
Vizi Laszlo Tamás: Magyarország és a francia háborúk Trencsén vármegyék egyes részeit.'4 A francia megszállás azonban ezúttal sem tartott sokáig, mivel a döntő összecsapásra készülő Napóleon november 30-án elrendelte Pozsonynak és környékének a kiürítését.54 55 Az északnyugat-magyarországi francia jelenlétnek de facto azonban csak az 1805. december 26-án megkötött pozsonyi béke vetett véget. A francia megszállás 1805-ben tehát nem bizonyult tartósnak. Az 1809. évi háború során azonban a korábbiaknál nagyobb területek váltak hadszíntérré, s a Dunántúl nyugati megyéi több hónapon keresztül voltak kénytelenek megszenvedni a franciák katonai jelenlétét. Az ellenséges csapatok már május 12-én, a Pozsony irányában végrehajtott harcfelderítés során megközelítették a magyar határt, majd az asperni ütközetet követően, május 23-án ismételten megjelentek annak közelében, s hatására kibontakozott a küzdelem a pozsonyi hídfő birtoklásáért.56 A franciák általános támadása Nyugat- Magyarország ellen a Sopron-Kőszeg-Szombathely, illetve a Pozsony-Óvár-Győr irányokban 1809. május utolsó és június első napjaiban bontakozott ki. A hadműveletek következtében a Magyar Királyság nyugati vármegyéi — Pozsony, Moson, Sopron teljes egészében, Vas és Győr vármegyék a Rába bal parti területeikkel — egészen 1809. november végéig, december elejéig, a francia csapatoknak Magyarországról történt teljes kivonásáig francia megszállás alá kerültek. Akárcsak a térség nagyvárosai: Pozsony, Győr, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Magyaróvár. A franciák egészen Székesfehérvárig nyomultak, s néhány napra még az egykori koronázó várost is megszállták. A nyugat-magyarországi hadműveletek megindulásával szinte egyidőben, 1809. május 28-án, Marmont tábornok, a dalmáciai francia seregek főparancsnoka, a francia háborúk során immár másodszor bevonult Fiúméba, s megszállta a Magyar Királysághoz tartozó kikötővárost. Fiume négy évig, 1813 nyaráig maradt ellenséges kézen. Harc nélküli feladását megelőzte az angol flottának a fiumei kikötő elleni nagy erejű bombázása, s Laval Nugent császári tábornok ostrommal fenyegető csapatainak közeledése.57 Fiume kiürítésével a francia csapatok végleg elhagyták a Magyar Királyság területét. A francia háborúk gazdasági következményei Az 1792-ben kibontakozó és közel két és fél évtizedig elhúzódó háborúk a magyar korona országainak gazdasági életét sem hagyták érintetlenül. A nagy európai változások mindig hatással voltak a hazai gazdaságra, s különösen a mezőgazdaság érezte meg az európai gazdaság konjunkturális változásait. Nem alakult ez másként az 1792 és 1815 közötti időszakban sem. Az egyre jobban kiteljesedő és mind nagyobb katonatömegeket megmozgató, európai méretű háborúsorozat a mezőgazdasági termékek iránti kereslet fokozódásával járt együtt, ami az agrártermékek árának ugrásszerű emelkedésével párosult. A háborús konjunktúra már az 1787-1788. évi osztrák-orosz-török háború során éreztette hatását, de igazi csúcspontját a francia háborúk korában érte el. A mezőgazda- sági termények árai rohamosan emelkedtek, s különösen a gabona és a takarmánynövé54 Veress D„ 1987. 7. 55 Uo. 8. 55 Nagy, 2007.116-117.; Schikofszky,1895. 43-66., 182-204. 57 SzÉLINGER, 2007. 75-76. 271
