„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk
Franciák Magyarországon, 1809 politikai eszközét választotta. Céljaikat maradéktalanul sikerült elérniük, hiszen egészen a reformkori országgyűlésekig érdemi politikai reformgondolatot sem a nemesség, sem a polgári értelmiség nem fogalmazott meg. Egyetlen kivételként talán csak Berzeviczy Gergelyt lehetne megemlíteni, aki maga is résztvevője volt a Martinovics-féle mozgalomnak, de szerencséjére elkerülte a felelősségre vonást. Berzeviczy már 1797-ben felhívta magára a figyelmet Magyarország iparáról és kereskedelméről írt latin nyelvű munkájával, majd 1800-ban név nélkül megjelentetett röpiratával. Utóbbiban védelmébe vette a magyar jakobinusokat, s mint a magyar alkotmány védelmezőit állította be őket.50 Igazi meglepetést azonban 1806-ban a jobbágyság súlyos helyzetéről írt tanulmányával, majd 1809-ben Napóleon számára fogalmazott alkotmánytervezetével és reformjavaslataival okozott.51 Berzeviczy a jobbágyság felszabadítását és — a Code Napoléon mintájára — polgári jellegű társadalmi és politikai reformok bevezetését javasolta a császárnak. Napóleon azonban nem fogadta meg Berzeviczy tanácsát, s a jobbágyfelszabadítás helyett a nemesi-rendi alkotmány megerősítését ígérő schönbrunni kiáltványt tette közzé. A Martinovics és Berzeviczy-féle kezdeményezések elszigetelt jelenségek maradtak a korabeli Magyarországon. A magyar nemesi társadalom többsége nem őket, hanem a forradalmi Franciaországgal szembeszálló Habsburg dinasztiát támogatta, s egyszerre utasította el Napóleon egyeduralmi törekvéseit és az általa kínált polgári reformokat. Félretette politikai és gazdasági sérelmeit, s a rendi nacionalizmus sáncai mögé húzódva nem kívánt együttműködni a polgári értékrendet képviselő Franciaországgal, s még kevésbé kívánta az általa kínált változtatásokat. S bár sérelmek tucatjai érték őket Bécs részéről, mégis kitartottak a Habsburg dinasztia mellett. Bennük látták ugyanis az évszázados nemesi kiváltságok biztosítékát, a feudális társadalmi viszonyok megőrzésének garanciáit. Ebbe a gondolatmenetbe jól illeszkedett a francia háborúk idején többször meghirdetett nemesi felkelés, amely a vérrel adózás szimbólumaként évszázadok óta biztosította a nemesi előjogokat és az ezzel párosuló adómentességet.52 Francia csapatok a Magyar Királyság területén Rendezett alakulatokban francia katonák az észak-itáliai hadműveletek részeként 1797. április 5-én, a Fiumébe történt bevonulásukkal léptek először a Magyar Királyság területére. Tartózkodásuk azonban csak néhány napra korlátozódott. A megkötött négy napos fegyverszünet lejártát követően, a császári csapatok közeledésének a hírére a franciák április 10-én elhagyták Fiúmét.53 Az ország területét érintő következő francia csapatmozgásra és megszállásra 1805 késő őszén, telén került sor, amikor 1805. november 15-én Louis-Nicolas Davout marsall francia katonái Vialanne lovassági tábornok vezetésével Pozsony térségében átlépték a magyar határt, elfoglalták a koronázó várost, s megszállták Pozsony, Nyitra, valamint se Poór, 1988. 61., 83-93.; Kosáry, 1977. 95-98.; Gergely, 1998.148. 51 Marczali, 1933.16-40., 182-220.; GERGELY, 1998.148.; POÓR, 1988.170-172.; ÓDOR, 2000. 257. 52 Vízi, 2011/b. 171-191. 53 SzÉLINGER, 2007. 71-73. 270
