„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk
Franciák Magyarországon, 1809 felkelésre vonatkozó fegyelmi szabályokat határozták meg.38 A felkelést három évre ajánlották meg úgy, hogy azt az uralkodó a nádoron keresztül az országgyűlés összehívása nélkül is meghirdethette. De nem feledkezett meg az országgyűlési nemesség a katonaállítási feladatairól sem. Az 1808:VI. tc-ben 20 000 újonc kiállításáról döntöttek, s az ehhez szükséges pénzügyi feltételeket is hozzárendelték.39 A francia háborúk időszakában utolsóként 1811. augusztus 25-re összehívott pozsonyi országgyűlésen a magyar nemesség elsősorban politikai és gazdasági helyzetét — különösen a pénz devalválásának és ezáltal a hitelviszonyok drasztikus megváltozásának — ügyét helyezte előtérbe. Előbb azonban a háborús helyzetre tekintettel az uralkodó iránti lojalitásból megtette háborús felajánlását. Egymillió pozsonyi mérő rozsot és 1,5 millió pozsonyi mérő zabot szavazott meg a hadsereg részére.40 Összegzésként megállapítható, hogy a francia háborúk magyar országgyűlései a 23 hadiévet tekintve kb. 300 000 katonát állítottak ki a Birodalom védelmében.41 Mindehhez még hozzá kell számolnunk a négy ízben (1797. 1800-1801. 1805, 1809) meghirdetett nemesi felkeléseket, amelyek során összesen kb.114 000 felkelő (inszurgens) kapott katonai kiképzést.42 Közülük az 1809. évi felkelés során mintegy 20-21 000 fő harcérintkezésbe is került az ellenséges francia csapatokkal. A háborús veszteségekre nincsenek pontos adataink. Súlyosságukat azonban jelzi, hogy a birodalmi számítások éves szinten 100 000 fővel kalkuláltak. Mindez a Magyar Királyságra, és a háború csaknem negyedszázadára vetítve 120 és 150 000 fő körülire tehető — ami a Magyar Királyság felnőtt férfilakosságának kb. 4-6%-át jelentette — de nem zárható ki az ennél magasabb veszteségi arány sem.43 A magyar nemesség további politikai állásfoglalásai a Habsburg Birodalom mellett Az országgyűlési felajánlásokon és a nemesi felkelés négyszeri meghirdetésén kívül a magyar nemesség Birodalom melletti elszánt kiállását bizonyította az is, ahogyan a francia felhívásokra és proklamációkra reagált: Az első francia kísérlet még az austerlitzi ütközetet megelőzően, 1805. november 26-án kelt Bécsben, s Napóleon megbízásából Davoult marsall hadtestparancsnok jegyezte. A Davoult-féle kiáltvány egyfajta semlegességi felhívás volt, amely felszólította a magyarokat, hogy tartózkodjanak mindenfajta ellenségeskedéstől, csapatállítástól és inszurrekciótól. Ennek fejében a rendek kiváltságainak és a nemesi alkotmánynak a tiszteletben tartását ígérték a franciák.44 A kecsegtetőnek tűnő ajánlat azonban visszhang nélkül maradt, s eltekintve Pálffy Lipót pozsonyi helyőrségparancsnok Davoult marsallal történő levélváltásától,45 a kiáltvány teljesen közömbös fogadtatásban részesült. 38 1808:XI. te. http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=5070 39 CIH, 1740-1835.. 389-391.1808:VI. te. 40 Uo. 419.1812:1. te. 41 ÓDOR, 2000. 255. 42 Vízi, 2007.149. 43 ÓDOR, 2000. 255-256.; GERGELY, 1998.151. 44 Kosáry, 1977. 41-44.; VERESS D„ 1987. 7-8.; ÓDOR, 2000. 257.; GYALÓKAY, 1925. 281-282. 45 HORVÁTH, 1873. 280-284.; KOSÁRY, 1977. 41-46.; GYALÓKAY, 1925. 280-282.; Odor, 2000. 257. 268
