„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk
Franciák Magyarországon, 1809 ismertette, majd a magyar ezredek létszámon tartását, és pénzben illetve terményben történő támogatást kért.20 József főherceg, királyi helytartó személyes befolyását is latba vetette az uralkodói kérés teljesülése érdekében. Ennek köszönhetően már augusztus első felében megkezdődött az újoncozás, és a kért támogatások összegyűjtése. A fejleményekről József főherceg folyamatosan tájékoztatta uralkodó bátyját.21 A királyi helytartó azonban szükségesnek tartotta azt is, hogy a magyar nemesség vezető képviselőit is bevonja a folyamatokba. Ezért szeptember 12-én Budára hívta az ország vezető főnemeseit, s velük ez ügyben megbeszélést folytatott. A tanácskozáson a magyar nemesség elitje támogatásáról biztosította az uralkodót, határozatukban siettették a toborzást és a katonai megajánlásokat, de a jogszerűség biztosítása érdekében országgyűlés összehívását szorgalmazták.22 József főherceg a tanácskozásról úgy tájékoztatta az uralkodót, hogy „Az ország ég a vágytól, hogy az országgyűlésen megmutassa Felségednek, mire képes.”23 I. Ferenc méltányolta a magyar nemesség kérését, s 1796. november 6-ra Pozsonyba összehívta a magyar országgyűlést. Az uralkodó nem is csalódott a magyar rendekben, hiszen a nemesség „Az ország által tett szabad ajánlatról” szóló 1796:11. tc-ben előbb az állandó hadseregbeli felajánlásról intézkedett s „a nagy tűzzel folyó franczia háborúra való segedelem gyanánt, a háromszáznegyvenezer főnyi császári-királyi hadsereg fönntartására ötvenezer katonaujonczot, kétmillió negyvenezer mérő rozsot, nyolczvanezer ló eltartása czimén hárommillió hetvenhatezer mérő zabot; húszezer ökröt és tízezer lovat”"4 szavazott meg oly módon, hogy a november 12-én nádorrá választott25 — mindössze húszéves — József főherceg elnöklete alatt létrehozandó bizottság a felajánlott mennyiségeket arányosan vesse ki a vármegyékre és a szabad királyi városokra. A törvénycikk ezt követően a nemesi felkelés (inszurrekció) kérdésében is határozatot hozott. Az összegyűlt rendek „fölajánlották O szent felségének, hogy a törvény által előirt esetben és a törvények értelmében, Magyarországon és kapcsolt részeiben a nemesi általános fölkelés”-t is igénybe veheti és elrendelheti.26 Ezen utóbbi lehetőséggel élt is az uralkodó, amikor 1797. április 8-án a francia háborúk időszakában először — de nem utoljára — fegyverbe szólította a magyar nemesi felkelést. A Habsburg Birodalmat sújtó folyamatos háborús kudarcok — az 1799 és 1801 között elszenvedett vereségek — ismételten a magyar országgyűlés összehívására késztette I. Ferencet. A súlyos veszteségeket szenvedett magyar gyalog- és lovasezredek kiegészítése ugyanis elkerülhetetlennek látszott, amihez azonban országgyűlési felhatalmazásra volt szükség. Az 1802. május 6-ra összehívott országgyűlésen az uralkodó a rendszeres hadkiegészítést és a hadsereg költségeinek fedezését kérte a nemességtől.27 A kérdésről hosszas vita kerekedett, amelyben Károly főherceg hadügyminiszter is exponálta magát. A magyar nemesség végül „A magyar ezredeknek három évre megajánlott kiegészítéséről” szóló 1802:1. tc-ben kötelezte magát arra, hogy „a magyar hadsereg tizenkét gyalog, 20 DOMANOVSZKY, 1925-1944.1/1. köt. 206-207.; I. köt. 89-90. 21 DOMANOVSZKY, 1925-1944.1. 92-96., 111-113., 117. 22 DOMANOVSZKY, 1925-1944.1/1. köt. 210-211. 23 DOMANOVSZKY, 1925-1944.1/1. köt. 211.; I. köt. 119-122. 24 CIH, 1740-1835. 271. II. te. 25 Uo. 269.1796:1. te. “ Uo. 271. 27 DOMANOVSZKY, 1925-1944.1/1. köt. 349-351.; 1.502-511. 266
