„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben

Franciák Magyarországon, 1809

francia hadsereg IV. hadtestének lovasvadászai megkezdték a pozsonyi hídfő elleni felvonulásukat.)

János főherceg IX. hadtestének elővédje május 30-án hajnalban Rádfalvánál lépett magyar területre, majd a nap folyamán a hadtest főerői is — átlépve a határt — bevonultak Szentgotthárdra, a főherceg a ciszterci kolostorban foglalt kvártélyt.

A francia főparancsnokság már május 28-án értesült a IX. hadtest visszavonulási útvonaláról, és hogy a birodalmi csapatok egyesülését megakadályozza, Bécsújhely térségéből megindította a Lauriston-hadtestcsoportot Sopron- Szombathely irányába. Lauriston már másnap megkezdte a haditerv megvalósítását a határon át, Sopront ellenállás nélkül megszállva egyidejűleg két irányba, Kapuvár illetve Kőszeg térségébe folytatta az előrenyomulást. Míg a francia elővédek május 31-én már Szombathelyre is eljutottak, majd mintegy ezrednyi katonaság megszállta a várost, addig János főherceg csapatai Szentgotthárdon rostokoltak. A Körmenden állomásozó nemesi felkelő lovasdandár ugyanakkor parancsot kapott a Szombathely irányú felderítésre. A veszprémi inszurgens lovasezred egyik százada Hunkár Antal vezetésével május 31-én éjszaka a rádóci erdőnél rajtaütött a francia előőrsön és Sorok faluig visszaszorították a franciákat. A tűzkeresztségen áteső veszprémi felkelők itt és a későbbiekben is tisztességgel helytálltak. Június 1-jén a IX. hadtest is megindult, de csak Körmendig jutott, ahol ismét kétnapos pihenőt tartott. A hadtest létszáma mintegy 20 000 főből állt. Ekkorra már az olasz alkirály teljes hadserege felsorakozott a támadásra, a franciák megszállták Mosont, benyomultak Magyaróvárra és megtámadták a pozsonyi hídfőt is. E támadást azonban Bianchi vezérőrnagy csapatai visszaverték június 3-án. János főherceg ekkor még — nem ismervén az ellenség tényleges erőit és elhelyezkedését (az alkirály ugyanis június 7-én Sopronból Kőszegre helyezte át főhadiszállását) — Sopron irányába kívánt előretörni, mígnem Károly főhercegtől parancsot kapott a Győrön át Pozsonyba vonulásra. Az előretörő francia lovasság Szombathely központjában összecsapott a Geramb ezredes vezette huszár és felkelő utóvéddel. A harc hevességét jelzi, hogy mintegy 50 francia illetve 3 huszár és egy felkelő elesett, valamint mindkét oldalon többen sebesültként fogságba estek. Június 8-án az Itáliai Hadsereg főerői megkezdték Szombathelyen való átvonulásukat Sárvár irányába. A szombathelyi francia áttörés komolyan veszélyeztette a császári IX. hadtest visszavonulási útvonalát. Ezért a hadtest június 7-ről 8-ra virradó éjszaka erőltetett menetben vonult Jánosháza irányába.

A nádor ugyanakkor azt szerette volna, ha János főherceg a Marcaltól nyugatra vonult volna föl Sárvárnak és Kapuvárnak, hogy a Rába vonala védhető legyen, ez a terv azonban a franciák hadmozdulatai miatt nem volt végrehajtható. (A Gosztonyi ezredes vezette felkelőket még 8-án Sárvárról Karakó felé szorította vissza Lauriston.) A nádor a francia átkelés hírére június 9-én a Rába vonalon álló inszurgens csapatokat hátrább vonta, Mecséry altábornagyot, a dunán224