„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben

Ódor Imre: Az inszurgensek próbatétele 1809-ben

túli felkelő lovasezredekkel Tét környékére rendelte, míg a győri sáncok megerősítését Davidovich táborszernagyra bízta.

Ebben a helyzetben írta sürgető levelét megyéjéhez sombereki Sauska Ferenc századoskapitány, a Somogyi inszurgens lovasezred baranyai századának parancsnoka (Kisalásony, 1809. június 9.): „... Az ellenség csak két órányira tőlünk áll [...] kérem a Tekintetes Nemes Vármegyét, méltóztassék Századom után tizenöt darab jó vasas kardokat és huszonnégy Lódingokat mentül előbb ... megküldeni. A mi a Pisztolt töltő vas vesszőket érdekli, már Pápán huszonnégy darabokat a század költségén csinyáltattam. Nem különben könyörgök a tudva lévő Csákányok [harci fokosok], s övék megküldése végett, annál is inkább, mivel már a tőlem kért fekete Üng és Gatyák általlyában elmaradhatnak". (Természetesen a fegyverzet és felszerelés nem érkezett meg, így a század egy része fegyver nélkül vett részt a harcokban, s ez korántsem számított elszigetelt jelenségnek).

Június 10-e körül, miközben a francia csapatok Pápa környékén csaknem elvágták János főherceg visszavonuló hadtestének útját, illetve közvetlenül a felkelők győri táborát fenyegették, még voltak megyék, ahol a nemesi felkelés szervezését be sem fejezték, más megyei kontingensek pedig menetben voltak Pest valamint Győr felé. A már hadba szállt nemesi felkelők Körmendtől Pápáig fokozódó hevességű harcokat vívtak, főképpen Grouchy tábornok csapataival. A Jánosháza és Karakó körüli harcokban — különösen a Pest, illetve a Veszprém megyei lovasezred felkelői — tüntették ki magukat, akárcsak Pápánál, ahol szinte kizárólag ők látták el az utóvéd hálátlan, nehéz feladatát. (Előbbi harcoknak állított emléket Édes Gergely pápai református lelkész Tüskevár felől a Frartcziák jővén, vigasztalás című költeménye.) Június 12-én délelőtt még József főherceg nádor főhadiszállásául szolgált a pápai Esterházy-kastély, estére/éjszakára — viszont már az itáliai alkirály és vezérkara tanácskozott patinás termeiben.

A császári-királyi IX. hadtest a magyar nemesi felkelés csapataival június 12- én az esti órákban Tétnél (Győrtől dél-nyugatra) egyesült. A nádor nem nagyon volt elragadtatva János főherceg seregétől. Naplója tanúsága szerint: „... A lovasság nagyon gyenge, különösen a dragonyosok és a könnyűlovasok, de külsejük elég jó. Az én ezredem [a 2. József-huszárezred] jó állapotban van és elég erős. Az Ott-huszárok is, de állapotuk középszerű. A gyalogság — az Esterházy-, az Alvinczy-gyalogezredek és a gránátosok kivételével — gyenge, elrongyoló- dott, sok újonccal. A landwehr-zászlóaljak nyomorúságosán öltözöttek, legénységük kiképzetten."

Az egyesült seregek fölötti parancsnokságot uralkodói utasításra — János főherceg vette át, bár szívesen elhárította volna e tisztet, annál is inkább mivel a nádor — közjogi méltóságára hivatkozva — nem akart lemondani az inszurgens csapatok vezérletéről. Végül is abban egyeztek meg, hogy János átveszi a főparancsnokságot, de József főherceg is részt vállal a vezetés teendőiből. Károly főherceg utasítása szellemében abban is megegyeztek, ha a franciák támadnak, felveszik velük a harcot. Az egyesült sereg Győr irányába húzódott, szorosan

225