„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: „Igyekezzen ártani János Főhercegnek" Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején
Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején A felderítés súlypontját Eugène Körmendre helyezte.21 Napóleon jóváhagyta ezt a tervet.22 A június 5-én végrehajtott felderítés nem hozott pontos eredményt. Lauriston, Colbert23 és Montbrun jelentéseiből Eugène azt a következtetést vonta le, hogy az ellenség főereje elhagyta Körmendet, és ott már csak az utóvéd maradt. Vajon Eugène a homályos adatokból miért vonta le ezt a téves következtetést? Minden bizonnyal nem voltak pontos értesülései János főherceg hadseregének erejéről. Itáliában egy 40 000 fő körüli hadsereggel kellett megvívnia, és úgy gondolhatta, hogy itt sem lesz gyengébb az ellenség. Valójában azonban a sok kikülönítés és a súlyos veszteségek miatt János főherceg ereje alig érte el a 20 000 embert,24 amit ténylegesen lehetett a hadsereg erős utóvédjének hinni. Eugène a téves helyzetértékelésből egy Győr elleni, hadserege felével végrehajtott támadásra tett javaslatot. Meglepő, hogy a napóleoni elveken nevelkedett parancsnok ilyen helytelen javaslatot tett. Viszont nagyon helyesen mérte fel a hadművelet időigényét, mert június 14-15-ig kért eltávolodási engedélyt Napóleontól.25 Támadás Napóleon június 6-án délelőtt 9 órakor írott levele26 kulcsfontosságú a hadjárat szempontjából, egyben Napóleon kiváló hadvezéri érzékének ékes bizonyítéka. Elvetette Eugène ötletét a közvetlen Győr elleni támadást illetően, ehelyett elrendelte, hogy Eugène egész hadseregével Grenier és d'Hilliers tábornokok alatt két hadtestbe osztva, Grouchy lovasságával, illetve az alárendelt Lauriston és Montbrun csapataival együtt Sopronból Kőszegen keresztül menjen Szombathelyre, majd az új hírek alapján döntve onnan Körmend, vagy Sárvár irányába. Napóleon elemezte János főherceg lehetőségeit. Szerinte egyrészt János a Dunántúlt kiürítve magára hagyhatta a Horvátországban harcoló Gyulayt, másrészt minden erejét Körmend mellett összegyűjtve veszélyeztethette Napóleon összeköttetését egy északnyugati irányú támadással. Ez az elemzés arra a rossz feltételezésre alapult, hogy Komáromnál nincsen híd a Dunán. Napóleon szerint János főherceg az utóbbit teszi. Ezek alapján Napóleon nem hitt János főherceg menetének hírében. Az élet igazolta Napóleon parancsát.27 Június 6-án Eugéne-nek Colbert olyan értelmű jelentést tett, amely szerint János még minden erejével Körmenen volt. E3. 22 N5. 23 Thoumas, 1887. 230. 23 NAGY-L., 2009. 204-205. Vö.: WELDEN, 1872.13. 25 E5. 25 N8. 22 E8. 171
