„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)

Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában

István gróf elhatározta, hogy a katonai pályára lép, ami szemében a haza és a trón iránti kötelességek teljesítését és egyben az egyéni dicsőség és fényes tiszti karrier megszerzésének lehetőségét jelentette. Szándékában az is szerepet játszott, hogy a Franciaország elleni korábbi háborúk a Habsburg Birodalom, így Magyarország, számára is, súlyos katonai vereségekkel és megalázó következményekkel jártak. Ennek a helyzetnek akart az uralkodó véget vetni, amikor megkezdte a spanyol felkeléssel elfoglalt Napóleon ellen újabb háború előkészületeit. Ennek jegyében a magyar országgyűlés 1808 októberében megszavazta a nemesi felkelés összehívásának törvényét. Az 1808:11. és 1808:111. te. 48 paragrafusában szabályozta a nemesi felkelés szervezetét, kiképzését, szemléit, egyenruháját, felszerelését, szabályzatait, a 18 és 50 év közötti nemesek kötelező szolgálatát és József nádor főparancsnokságát.6

A családi hagyományoknak megfelelően, miként a hétéves háborúban Mária Terézia alatt, most, I. Ferenc alatt is, három Széchenyi állt csatasorba.

A családfő, Széchenyi Ferenc gróf, 55 éves koránál fogva fel volt mentve a szolgálat alól. A törvény csak egy fiának részvételét követelte, de mind három jelentkezett katonai szolgálatra. Távol maradhatott volna elsőszülött jogán a 28 éves, házas Lajos, akit a soproni önálló lovasosztály századosává választottak. Ezután a 20 éves Pál és a 17 és fél éves István nem volt kötelezhető katonai szolgálatra. Sőt, a 18 éves korhatár miatt a legfiatalabb István egyáltalán nem. Ennek ellenére 1808 őszén Pál és István közölték atyjukkal, hogy élethivatásul óhajtják választani a katonai pályát, és tisztként akarják szolgálni a hazát.7

Az apa elfogadta két fia elhatározását, de feltételül szabta, hogy egyelőre önkéntesként lépjenek a hadseregbe, és csak miután a katonai kötelességekkel megismerkedtek, testi, lelki és értelmi képességeiket a gyakorlatban próbára tették, döntsenek végleg a tiszti pályáról. Emellett kötelezte őket, hogy alkalmas időben jogi tanulmányaikat is befejezzék. A már jól rajzoló és lovagolni tudó Pál és István szükséges katonai kiképzéséről, a tiszti alapismeretek és szolgálati kötelmek elsajátításáról a nagytekintélyű arisztokrata, az idősebb Széchenyi gróf gondoskodott. Felkérte a család régi barátját, Moritz Gomez de Parientos altábornagyot, a bécsi Kriegsarchiv igazgatóját, akit Károly főherceg, mint főparancsnok, „generalissimus", a magyar nemesi felkelés vezérkari főnökének nevezett ki, hogy irányítsa fiai katonai kiképzését. Gomez altábornagy vezetésével a Kriegsarchiv tisztjei akkor dolgozták ki a nemesi felkelés gyalogsága és lovassága részére a kiképzési, szolgálati és harcászati szabályzatokat, amelyek hét kötetben német és magyar nyelven jelentettek meg. Gomez vezérkari főnök megbízta néhány kiváló vezérkari tisztjét, hogy mintegy féléves tiszti tanfolyam keretében Pált és Istvánt képezzék ki a legfontosabb hadtudományi és katonai elméleti és gyakorlati ismeretekre. A két ifjú gróf a tiszti tanfolyam anyagát jól

6 Lásd: CIH, 1740-1835.: Domanovszky, 1925-1944. III. köt.; R[ugonfalvi] Kiss, 1909-1911; Ko- sáry, 1977; Veress D., 1987.

7 FRAKNÓI, 1902. 308-310.

11