„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)
Franciák Magyarországon, 1809 elsajátította, az oktató tisztek valamint ismereteiket ellenőrző Gomez altábornagy, 1809 márciusában alkalmasnak ítélték őket a nemesi felkelés vezérkarában beosztott tiszti szolgálat ellátására.8 A két fiatal Széchenyi további sorsa szempontjából ez örvendetes esemény volt, mivel 1809. február 8-án, Károly főherceget leszavazva, az uralkodó eldöntötte, hogy megindítják a háborút Franciaország ellen. Március végére befejezték a cs. kir. hadsereg csapatainak felvonultatását a tervezett főcsapás, az osztrákbajor határ, valamint a két kisegítő csapás, az osztrák-olasz határvidék és Krakkó irányában. Március 3-án I. Ferenc utasította József főherceg, nádort és Károly Ambrus főherceg, esztergomi érseket, hogy személyesen járják végig a vármegyéket és szólítsák fegyverbe a nemességet. A történelem tehát alkalmat teremtett arra, hogy a főúri nevelésben részesült, serdűlő István, követve a család neves katonaelődjeinek példáját, erejét, képességeit és ismereteit háborúban tegye próbára. Ám az apa nem bízta a véletlenre két legfiatalabb fia sorsát. A korabeli birodalmi arisztokrácia, így a magyar arisztokrácia körében is szinte erkölcsi norma volt a tiszti pályára lépett családtagok útjának egyengetése. Ezt követte a nagy tekintélyű családfő, aki mindent elkövetett fiai tiszti előléptetése és karrierjük kedvező alakulása érdekében. Széchenyi Ferenc gróf 1809. március 15-kén levelet írt Károly főherceg főparancsnoknak, melyben biztosította, ő és családja körtelességeiket hűen teljesítik és kérte, hogy a csatolt kérelmet pártfogólag terjessze elő az uralkodónak. Március 20-i levelében pedig József nádort, a nemesi felkelő hadsereg főparancsnokát kérte, hogy két fiát — Pált és Istvánt — mint önkénteseket léptesse elő tisztnek és ossza be a nemesi felkelés vezérkarába. Indoklásul előadta, hogy fiai rendelkeznek a szükséges katonai ismeretekkel, és mint fiaiért aggod apa azt szeretné, hogy megfelelő katonai környezetben és gondos ellenőrzés mellett szerezzenek még további ismereteket, hogy azután Pál és István fiát, életcélként a tiszti pályának szentelhesse. Ezért kéri, hogy kerüljenek Gomez altábornagy parancsnoksága alá, mivel mellette a vezérkari tiszti beosztásban tudásukat tovább tudják gyarapítani. A tiszti rendfokozatot „nem büszkeségből kéri számukra, hanem azért, hogy becsületérzésüket fokozza".9 A nádor 1809. március 26-án Orosházáról a grófnak írt válaszában megdicsérte a Széchenyi fiúk buzgóságát, hogy hazaszeretetből katonák akarnak lenni, de kifejtette, hogy a magyar felkelés vezérkarában csak olyan képzett tisztek szolgálhatnak, akik a szükséges elméleti és gyakorlati szakismeretekből már tanúbizonyságot tettek. Azt ajánlotta az apának, hogy előbb az egyik vármegye felkelő alakulatához választassa meg, neveztesse ki két fiát tisztnek, és így megfelelő társadalmi közegbe kerülnek, és nem kell aggódnia értük. Egy ilyen alaku8 MNL OL SzCsL. I. k. 9. sz. II. cs. 40. sz. 19-20. föl.; VlSZOTA, 1943. 80. 9 Uo. 11-12. föl.; uo. 77-79. 12
