„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Makai Ágnes–Szoleczky Emese: Ércbe vert emlék. Napóleonhoz fűződő érmek a magyar Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében

ugyanakkor változó politikai elképzeléseihez igazodva bővítette azokat új ideológiai elemekkel.

A francia királyok — mint ez az előbbiekben már elhangzott — a hatalmi reprezentáció általános, kontinens-szerte bevált gyakorlatának megfelelően a 16-17. század folyamán bőségesen és rendszeresen éltek az emlékérmek kínálta propaganda-lehetőségekkel.

Bármely alkalomra készülhettek medáliák. Előlapjukon általában az ünnepelni kívánt egyén: az uralkodó, világi vagy egyházi vezető portréja kapott helyet, mintegy végérvényesen összekapcsolva e személyt és az adott történést. A hátlapon többnyire a megörökítem kívánt eseményt jelenítették meg összetett, allegorikus formában, hogy az érem — e szellemi játékhoz szokott — megrendelője, illetve tulajdonosa a jelképeken keresztül, akár több rétegű szimbolikát is felfedve, értékelje a hozzákerült apró, gondosan kivitelezett műremek szellemességét.

Mindehhez értelmezni és érteni kellett a művészileg megfogalmazott szimbólumok, valamint allegóriák nyelvezetét, tematikáját. A képzőművészeti megjelenítéshez az 1700-as évek végére kialakult egy klasszikus antik, keresztény és reneszánsz elemeket magába olvasztó, bonyolult ikonográfiái szabályrendszer, amely attribútumok hozzárendelésével elvont fogalmakat tehetett megszemé- lyesíthetővé.38 Volt, amikor az ábrázolás szinte szolgai hűséggel követte az így körvonalazott instrukciókat, máskor csupán igen laza kötődés, halvány utalás fedezhető fel közöttük. Mivel egy-egy fogalomhoz akár több, közismert attribútum vagy megjelenítési forma is társítható volt, ez a művészeket, a megrendelőket és a befogadó közönséget egyaránt nem kevés gondolkodásra, asszociációra inspirálta, ugyanakkor az ábrázolásokat és az értelmezési lehetőségeket is sokszínűvé varázsolta. Ezt a szövevényes ikonográfiái tradíciót alapjaiban természetesen Bonaparte is ismerte, s karrierje során művészeti elképzelései megvalósításához fel is használtatta.

Ugyanakkor a franciaországi forradalmi átalakulásokkal lépést kellett tartania a kulturális fogalomváltásnak is. Az új államhatalmi formák — a Direktórium, a háromtagú konzulátus, majd a császárság — antik hagyományokat előtérbe helyező névalkotása és ideológiája, gondolatisága vissza kellett, hogy tükröződjön a művészetben. Mivel pedig a napi hatalmi reprezentációban a római köztársasági, majd császári kultúra dominált, s kézzel fogható, valóságosan is megjelenő alkotórészei: a viseletek, a hatalmi jelképek stb. a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt kaptak, a művészet is nyomatékosabban alkalmazta az ókori klasszikus örökség ezen szegmensét. Napóleon pedig, mint e metamorfózis

Makai Ágnes-Szoleczky Emese: Ércbe vert emlék

38 Ennek legismertebb összefoglalása: Ripa, 1997. Cesare Ripa lovag könyve először 1593-ban jelent meg: a 17-18. századi művészet legnagyobb hatású jelképszótára volt. Virágkorának több mint két évszázada alatt hét nyelven, közel negyven kiadásban terjedt el Európában és a tengeren túl. Előszeretettel forgatták a képzőművészek, a megrendelők és a nézők a reneszánsz és barokk allegóriák ábrázolásához, ezek értelmezéséhez ma pótolhatatlan segédeszköz.

111