Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Bécsi levéltári források
nisztrátor neki köteles tisztességesen, romlatlan állapotban átadni és beszolgáltatni mind a földművelésből, mind a kilencedekből és tizedekből származó, mind pedig a pénzért vett élelmet. Ügyeljen rá, hogy ne tékozolják el, hanem a megszabott vagy megszabandó rendtartás szerint kezeljék. A beszolgáltatott élelemről továbbá mindig igényeljen szabályos és megfelelő nyugtát az élésmestertől, amelyet a számadással együtt kell majd bemutatnia. Egyébként, mivel a szatmári vár gazdagabb javakkal és bőségesebb jövedelmekkel rendelkezik, mint a többi, ezért az adminisztrátor - amennyire ezek a jövedelmek lehetővé teszik — a gabona mellett a rendes húspénzt is ossza ki a német zsoldosoknak hetente az élésmester révén, a kocsmáltatásból, a különféle adókból és egyéb jövedelmekből befolyt pénzt gyűjtve össze erre a célra. Erről az élésmester rendelkezésére bocsátott pénzről szintén igényeljen szabályos nyugtát az élésmestertől; az élésmester pedig a saját instrukciójának megfelelően köteles a bevételekről és a kiadásokról világos számadást készíteni és vezetni, és azt minden évben, a kivonatait pedig háromhavonta benyújtani Őfelsége Kamarájának, a fizetése csökkentésének terhe mellett. Úgyhogy ha az élésmesterre a feladatát illetően számvetési hiba bizonyosodik rá, akkor az általa okozott bármiféle kárt köteles megtéríteni. Gabonát és pénzt készpénzben vagy bármilyen más formában a tanácsnokunk, tehát a gróf az adminisztrátorságának az ideje alatt a saját nevében semmiképpen ne adjon vagy kölcsönözzön; úgy kívánjuk, hogy ami gabonát vagy pénzt biztosítanak az említett zsoldosoknak, azt kizárólag a mi nevünkben, a zsoldjuk keretei között, az élésmester kezéből bocsássák a rendelkezésükre. A számadásban gyakran szerepelnek kétes pecsétekkel és aláírásokkal kiállított nyugták. Az adminisztrátornak tehát legyen rá gondja, hogy azok, akiknek nincs felismerhető jelvényük vagy írásük, azok Szatmár és Németi mezővárosok bírái és esküdt polgárai színe előtt tegyenek vallomást arról, hogy mit kaptak. Erről a mondott mezővárosok a szokásos hiteles pecsétükkel ellátott nyugta- vagy bizonyságleveleket mellékeljenek a számadáshoz, a Kamara által nemrég bevezetett szokás szerint. Az adminisztrátor feltétlenül gondoskodjon tűzifáról az éléstár [officina annonaria] és a téli őrhelyek számára. És ha a fát hajóval lehet szállítani a Szamos folyón a szatmári vár szükségleteihez, és [az adminisztrátor] a fák szállításának ezt a módját kényelmesebbnek, Őfelsége jobbágyai számára könnyebbnek találja, ne mulassza el megtenni. Minekutána kifejezett óhajunk, hogy legyen Szatmáron piacmester [magister fori], és az így összegyűjtött jövedelmek a mi javunkra folyjanak be, ezért az adminisztrátor keressen egy megbízható férfit, akire rábízhatja ezt a feladatot, és az így begyűjtött jövedelmeket a mi számunkra szedje be. Minderről — a Kamarával egyeztetve — készítsen világos rendtartást. Ami pedig az alattvalók munkáit és szolgálatait illeti: bár ezekben a nehéz és zavaros időkben az alattvalók terhei mindenütt növekednek, mégis amennyire lehetséges, a régi szokásaik, törvényeik és a korábbi szabadságaik szerint igyekezzen azokat alkalmazni (az elháríthatatlan szükség esetét kivéve, amire nem vonatkozik a törvény). Csak a szokásos és rendes szolgálatokat kívánja meg tőlük, ahogyan az a megnyomorításuk és nyilvánvaló káruk nélkül lehetséges; ne sanyargassák őket a méltányosság és a keresztény emberhez illő lelkiismeret ellenében keserves terhekkel és követelésekkel, hogy a lakhelyüket és az otthonukat elhagyva más uradalmakba kényszerüljenek elvándorolni, a mi nyilvánvaló hátrányunkra. 56
